A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

ií) HUSZTY SÁNDOR De a midőn hálás köszönetet mondok, mélyen érzem azt is, hogy ez csak szó, a melynek csak az adhatja meg a valódi értéket, ha a megbízásnak megfelelek. Biztosítom a mélyen tisztelt Választmányt, hogy tőlem telhető minden igyekezettel, erővel rajta leszek — sőt már rajta is vagyok, hogy a megbízásnak meg is feleljek. A madarakról szóló munka tervezetét vázolva több körülmény merült fel, mely az érett megfontolást úgyszólván kihívta, s mely most, a midőn erről behatóan gondolkoztam, arra indít, hogy a tisztelt Választmány elé kérést terjesszek. A madártannak roppant terjedelmű irodalma van s a tárgynál fogva, mely mélyen behat még a köztársadalom szemlélődésebe is, e szaknak már irodalmi 'fajai' is vannak. A valóban fényes sisztematikus és részben biológiai nagy művek nyomán a külföld irodalmában eljuthatunk egészen a szépirodalmi jellemű madárrajzokig; és ha ezt tekintjük, akkor lehetséges, hogy valaki, asztalához telepedve, magyar nyelven is írhasson a madarakról egy nagyobb szabású munkát: ez tagadhatatlan. De az is bizonyos, hogy bármekkora legyen is ennek az írónak az ügyessége, következtető ereje, bármilyen jó legyen írásmodora: a kompiláczió íze rajta lesz s ez le is fog vonni a mű hatásáról egy igen tetemes részt, a mit pedig a mi viszonyaink között — gondolom — kerülni kell. Brehm Alfréd nagy művének madártani részéről szigorúan rendszertani szempontból lehet akár kárhoztató ítéletet is mondani; ez a rész éppen úgy, mint a többi, kompiláczió is — és mégis van az egészben valami, a mi az olvasót megkapja, magával ragadja, barátjává teszi a tárgynak s evvel a természetnek is. Ez a valami az, hogy az író sokat látott, magába gyűjtötte a benyomásokat, s így még ott is hozzájárult a közvetetlenséggel, a hol a részletet más forrásból, más íróból kölcsönözte. Világtájak madarairól, azoknak életéről szólva, ereje abban gyökerezett, hogy e tájakat, azoknak az életét — ha nem is apró részletekig, de a főbb vonásokban látta: evvel adott életet annak is, a mit másoktól kölcsön kellett vennie. Tiszta és világos előttem az, hogy egy madártani munkát magyar nyelven s kellő biológiai alapon igenis meg lehet csinálni a szobában is; de hatása csak csekély lehet, mert szükségképpen szűkében lesz a közvetetlenségnek. Ha pedig arról van szó, hogy ez a munka meg legyen írva, hogy hatása legyen, akkor az írónak azon kell lennie, hogy köz vétlen benyomásokra tegyen szert. Kérésem erre vonatkozik. Igaz, hogy én ismerem az Adria és ikis részben a Földközi-tenger madárképeit általános benyomások után; az is igaz, hogy első voltam, ki azon a szerény alapon, a melyet egykoron az Erdélyi-Múzeumegylet nyújtott, rendszeresen megfigyeltem a madarak tavaszi vonulását; eléggé ismerem a magyar hegységek, a magyar alföld, a magyar vizek madárvilágát; de nem ismerem a magyar vonulási főirányoknak sem tavaszi, sem őszi képét, a minthogy eddig nem is kutatta senki sem, úgy a mint kell. De nem ismerem az éjszak, a délszaki öv madár-