A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON ^45 fia érdekeivel, megvásárolja Pusztavárt. Az örökös, Kálmán és apja inasa, Fitodi cselt határoznak el. Ki akarják a pénzsóvár öreget csúfolni, másrészt pedig arra akarják a fukar apát rávezetni, hogy a Pusztavárra fordított pénzt adja fiának, a csel egyik végrehajtójának. Fitodi, a ravasz, minden hájjal megkent inas, remeteruhába öltözik, s titkon a kincs ásására érkező Kénes Demeterrel és Buxival is elhiteti, hogy a kincs megszerzésének módját egyedül ő ismeri. Igaz ugyan, hogy azt veszedelmes lények őrzik, a titkon elárult varázsige azonban — hazudik Fitodi — minden problémát meg fog oldani. Míg a fukar, pénzsóvár Kénes Demeter uramat és Buxit a közeli tölgyfa alá küldi a ravasz inas, hogy arcra borulva engeszteljék a kísértő lelkeket, utasítására a parasztok elrejtőznek Pusztavár pincéjében, készen arra, hogy a kincsásókat, néhány parasztot, s természetesen Demetert és Buxit is jól elverjék. Az alkalmilag kigondolt és jól megszervezett „haditerv" kiválóan sikerült. A pénzéhes Buxit jól elagyabugyalják, s minden porcikáját fájlalva tér vissza a kincsespincéből, Demeter uramat pedig Bugyorádi, Pusztavár prefektusa jól megleckézteti. A felsült fukar öregúr, belátva hibáját, kifizeti a felfogadott parasztokat, Fitodi ravaszsága révén darabokra szaggatja a hamis adásvételi szerződést, s azt a pénzt, amit a vár és a hozzátartozó domínium megvásárlására szánt, fiának ajándékozza. Az álnok Fitodi, bár már eredeti öltözékében jelenik meg, színt nem vall, s még azt is eléri, hogy Demeter a „remetének" adott pixist, órát és erszényt is neki adja. A megcsúfolt Kénts Demeter tehát belátja hibáját és boldogan kiált: ,,Ez az én esetem ennek utánna Engemet okosabbá tészen: soha többé olly haszontalan gondolatoknak hellyt nem adok . . . Ennek utánna tsendesebben élek, mert te Engem Oh Puszta Vár! oh kéntses pincze! drága szép okosságra hoztál." A komédia erdélyi eredetéről kétségeink nem lehetnek. Emellett szólhat esetleg az a tény is, hogy — mint fentebb mondottam — a gyulafehérvári könyvtárban Jablonkay kutatása idején rnég megvolt a dráma egy kéziratos példánya. Bár sem a szerzőre utaló, sem a keletkezés körülményeit meghatározó egyéb külső adatot nem találtunk, a belső adatok sora azonban azt bizonyítja, hogy Erdélyben kellett keletkeznie. Két erdélyi helységnév fordul elő a komédiában. Az első kimenetelben a ravasz kópé, Fitodi, amikor Kénes Demeter elleni összeesküvését feltárja a nézők előtt, fogadkozik, hogy mert Demeter uram neki igen sok borsot tört az orra alá, ő azt visszaszolgáltatja: „De nem bányabükki kupával mérem vissza" — hősködik. Bányabükk Kolozs megyei község, Kolozsvártól délre, mintegy 15 kilométerre fekszik 87 . Ugyanebben a kimenetelben ugyancsak Fitodi szájába adja a szerző a második helységnevet: „Az utat itt el nem vesztheti, hiszem égy és egyenes a' szoporba, ha vak volna is hídba botlanék." Szopor ugyancsak erdélyi, Kolozs megyei község, amelyet később közigazgatásilag Szilágy megyéhez csatoltak. Tasnádtól nyugatra, mintegy 10—15 kilométerre, Szilágysomlyótól északkeletre az Ér patak völgyében fekvő község 88 . Nem kizárt, hogy a szövegben előforduló monostori („hogy a monostori erdőn túl legyen a temetésed"), valamint a Fitodi szereplőnév is erdélyi helyneveket jelöl 89 . Ezeken (kívül is előfordul néhány erdélyi vonatkozás. Andor és Geczi az álruhás Fitodit csiki tűrő10
