A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DÉNES György: A királyi halászóvizek Árpád-kor végi felügyelői, a vízóvók
126 DÉNES GYÖRGY utódai, mint nyilván a többi vízóvók is, utóbb az egységes jobbágyság tagjai lettek. Befejezésül még egy kérdést vizsgáljunk meg. Miért esik szó a korabeli oklevelekben gyakrabban erdőóvókról, vízóvókról pedig jóformán csak a vizsgált esetekben? Hogy lehet az, míg az erdőóvók foglalkozásnevét nagyszámú Ardó falunév őrizte meg (Heckenast Gusztáv könyvében 17-et sorol fel) 21 , addig a vízóvók foglalkozásneve egyetlen helynevünkben sem szerepel. A magyarázatot abban látom, hogy az óriási kiterjedésű erdők őrzőit, .gondozóit, tehát a nyilván nagyobb számú erdészeket egységesen erdőóvóknak nevezték a korai középkorban. A királyi halászóvizeken dolgozó szolgálónépek viszont a halászok voltak, és csak felügyelőiket, a halászóvizek és gátak 'kisszámú felvigyázóit nevezték vízóvóknak. Míg tehát erdőóvók akár egész kisebb települést is benépesíthettek, vagy egy-egy településre jellemző szolgálónépek lehettek, és így ezek a települések joggal nyerhették az Ardó, vagyis erdőóvók földje, faluja elnevezést, addig egy halászfaluban vagy egy-egy királyi vár, illetve udvarház környezetében valószínűleg csak néhány család látott el vízóvó munkakört és miután így tevékenységük nem volt jellemző egy-egy településre, településnevek, földrajzi helynevek ezért nem őrizték meg számunkra ezt az ősi 'magyar foglalkozásnevet. A kivételes helyzetbe került Böjté családjának települése talán kivétel lehetett volna, ha a könyörtelenül érvényesülő társadalmi törvények, a feudális nagybirtokosok sorozatos erőszakoskodásai nem fosztják meg ezt az egyetlen vízóvó családot is birtokától. De így a vízóvók nevét ma .már csak a vizsgált középkori oklevelek sorai őrzik. JEGYZETEK 1. Zichy Okmánytár (a továbbiakban ZO) II. 330., Vö.: Heckenast. Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp., 1970. 108. 2. ZO. I. 28. 3. ZO. II. 331. 4. Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé. Tom. VII. Vol. 5. 527—530. 5. Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár. V. 202—203. 6. ZO. II. 331. 7. ZO. II. 336. 8. ZO. II. 337. 9. ZO II. 337. — Birtoknevek ilyen célú megváltoztatásának gyakoriságára utal Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X— XV. század). Bp. 1971. 134. 10. Lőrinc fia Miklós zólyomi ispán fiai 1322-ben az Abaújvár megyei Csenyéte falut adták leánynegyedbe nővérüknek, Elus János feleségének. Dl. 75852. Idézi Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1966. 76. 11. ZO. I. 218. — Az égerszögi birtokadományozás időben annyira egybeesik az előző jegyzetben hivatkozott leánynegyed-kiadással, hogy a királyi adománylevél rokoni kieszközöléséhez alig fér kétség. 12. ZO. I. 254. 13. ZO. II. 331. 14. Monumenta Vaticana Hungáriáé. Bp., 1887. Series I. Tomus I. 182. 15. ZO. II. 331.
