A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)
10 HUSZTY SÁNDOR Szerkesztői tekintélyével, tudományos hírnevével fegyverzetten minden alkalmat megragadott Herman Ottó, hogy a maga embereinek publikációs lehetőséget teremtsen. Ö maga akkorra már túl volt első igazán nagy monográfiáján, a magyar pókfauna megírásán. Hiába keltett az Európa-szerte nagy elismerést és élénk visszhangot, nem igazolta szerzőjének felfogását a tudomány demokratizálásáról: tömeget teremteni a tudomány művelőiből és elfogadóiból. Mert csak a szélesen és bátran művelt tudomány hat alkotóan a társadalomra. Maga a kolozsvári múzeumban a rovargyűjtemóny gazdagítása mellett főként a madárgyűjteményt szaporította, gondozta sikerrel és vonult be ornitológusiként a köztudatba. Mikor elbúcsúzott Kolozsvártól, magával hozta az erdélyrészi madarászok legjobbjainak, Buda Ádámnak, Csató Jánosnak barátságát és jó emlékezetét. Budapesten 1878-ban az történt, hogy a Természettudományi Társulat pályázatot hirdetett egy állattani, egy növénytani és egy ásvány-vegytani műre. A pályázatoknak október 31-ére kellett volna beérkezniük. A Társulat választmánya kijelölte a bírálókat is. Eszerint az állattani pályázatra benyújtott munkák felett Margó Tivadar egyetemi tanár az orvoskaron és Kriesch János, az állattan tanára a műegyetemen, mindkettő országos tekintélyű zoológus, dönt majd 1 . A hír felvillanyozta a magyar zoológusokat, közöttük Horváth Gézát is. Gyakori levélváltásukban tudakozódott is gyámoltalanul a Természetrajzi Füzetek szerkesztőjétől, vajon megérett-é az idő, hogy hemipteráival a porondra lépjen. A pályázat határideje már lejárt, de késtek a súlyos és érdemes művek, ezért a Társaság még várt. Herman Ottó január végi válasza erre is felelt, de tudósított a Haynald affér győzelmes lezáródásáról és arról, hogy a Természetrajzi Füzetek átvészelte a nehéz időt. „Igen tisztelt Uram! Szíves sorait vettem s köszönöm a bennük foglalt érdeklődést. Minthogy én el voltam tökélve arra, hogy szikla leszek, hát a tisztelt habok elunták a csapkodást s elcsendesedtek. Tökéletes csend állott be, imintha soha semmi sem történt volna. Annyi dipiomatiám van, hogy csak magamba nevessek s szintén úgy tegyek, mintha nem történt volna semmi. A füzet imarad, mint volt. Azt kérdi tőlem, hogy mit mondok a Heimipterakra való pályázatra? Fogas kérdés bíz' az, kivált nekem, a kit mindenfelől biztatnak, hogy pályázzam Frivaldszkyval az Ornisra. Én tehát csak indirecte felelhetek: azt mondtam, hogy én, tekintettel a még szükséges vizsgálatokra, a 2000 forintot nem tartom elégnek; másfelől nem tartom czélszerűneik az egész díjra folyamodni: jusson másoknak is. Eddig van most a dolog, miről még tanácskoznom kell, mert hát sok a megfontolandó. Szükségem volna még 4, teljesen végrehajtott vonulási observátióra s egy általános kutatásra, mi nagy apparátust, tehát költséget követel, ez egy; a másik az, hogy a kiadás költségét is szemmel kell tartani, mi színezett atlasszal felrúghat a maga 10 000 forintjára.
