A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

JOÓ Tibor–SÓLYOM Dezső: A diósgyőri pálos kolostor

106 JOO TIBOR—SÓLYOM DEZSŐ net a továbbiakban nem közöl adatot a szoborról. Ismerjük (és közöljük a 11. képen) viszont azt a táblát, amely a mohácsi vész 400. évfordulója — tehát az 1926. év — alkalmából való restaurálását tünteti fel. Ez e tábla tartalmazza még a korábbi — a pálos kolostor melletti — elhelyezésre utaló szöveget is, mely szerint: „Itt áll, aki a pálos atyák minden üdve és reménysége. Fogadalomból áll és állni fog." A chronostichonban megírt latin szöveg

8

'' az 1739. évbeli készítést is mutatja, A szoborcsoport jelenleg is áll, műemlékjellegűként tartják nyilván, az utóbbi két évtizedben is végeztek rajta megóvási munkákat, azonban állaga most már erősen veszélyeztetett, mielőbbi restaurálást igényelne. A (12—13.) képből is láthatóan szép megoldásokkal, kvalitásos módon kidolgozott szoborcsoport, mely Szűz Márián kívül Nepomuki Szent Jánost, Szent István és Szent László királyokat ábrázolja. A szobrot díszíti még két kis angyal is. 1811. június 17-en a felsőgyőri feloszlatott pálos kolostorból a diósgyőri plébániatemplom új tornyába — a plébánia két harangja közé — átvitték a nagyobb harangot

85

. Az 1816. évi plébániai feljegyzések szerint

8,

> a kolostort alapító István nádornak az atyák refectóriumából származó képmása — amely a diósgyőri plébániaház előszobájában, az ebédlő ajtaja fölött helyeztetett el 1812-ben — iratszalagján ez a felirat volt olvasható: ,,Vero facit virtus QvoD et Hlc post fVnera ViVaM". (Igazi erény cselekedte, hogy itt temetésem után is éljek.) A kép fölött két aranyozott táblán a következő felirat volt látható: „Jeles Borsod István comes, Ernye fia alapította ezt a monostort 1313-ban. A ládi atyák a leromboltat újjáépítették 1739-ben és az első alapító tiszteletére helyezték el." (Tudniillik ezt a képet és felírást.) Sajnos, ez a kép is elkallódott. A XVIII. századi alaprajzokról tudjuk, hogy valamennyi cella és a refektórium is kívülről (fűtőfolyosóról) kezelhető kályhával volt felszerelve. A feloszlatásról szóló jelentésben leírták azt is

87

, hogy „Felsőgyőrött, ahol a prior szobájában szarvas és farkas bőrök borították a padlót, két falióra is figyelmeztette a mulandóságra; a falon szép képek és mindenféle porcellán, ezüst készletek váltakoztak, ajtót, ablakot függöny zárt el." Sajnos, a középkori tárgyi emlékanyag nagyon szűkös és hiányos, viszont amiről tudunk, az mind rendkívüli művészeti és kultúrértéket képvisel és sejteti a XIV. és XV. századi királyaink és a diósgyőri várat birtokló királynők által oly nagyon kedvelt és támogatott kolostor nagy gazdagságát, berendezéseinek művészi színvonalát. Legjelentősebb és magában a diósgyőri pálos kolostorban talált lelet a „Diósgyőri Madonna" néven ismert, 1,20 méter széles, legnagyobb ismert magasságában 83 centiméteres és 9 centiméter vastagságú márványtöredék, amelyet Bartalos Gyula egri áldozópap és lelkes régiségbúvár talált 1898-ban. Ez a töredék először a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd a Szépművészeti Múzeumba került és reneszánsz művészetünk egyik legszebb emléke. Rendeltetésén és alkotó művészén, valamint készíttetőjén már a múlt század végén élénk vita volt, s ez felújult akkor, amikor a diósgyőri pálos kolostortól kb. 1 kilométernyire levő diósgyőri vár hajdani rondellájának anyagából 1958-ban azonos márványanyagból, hasonló stí-