A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

308 TÓTH PAL re jobban aktivizálódtak. Tekintve azonban, hogy a keresztény pártok miskolci szervezetei lényegében csak a vezetők szűk csoportját jelentették, különösen a Nemzeti Szövetség volt az az organizáció, amely komolyabb tömegbázissal rendelkezett. Nem is beszélve arról, hogy választmányában a legtöbb csoport képviselői benn ültek. Ez az oka annak, hogy a választási harc „megvívásának" oroszlánrészét a Nemzeti Szövetségbe tömörült dzsentri, tisztviselő, nagybirtokos elemek, a közigazgatás és nem utolsósorban a körletparancsnokság vállalta magára. 1920. december 20-án megjelentek Miskolcon a Nemzeti Szövetség vezérei, Perényi Zsigmond, Szörtsey József, Ullain Ferenc és Tormai Cecil. A Korona Szálló nagytermében este nagygyűlést rendeztek, ahol a szónokok adakozásra szólították fel a város lakosságát. Másnap azután „Miskolc város úri leányai és asszonyai és a nemzeti hadsereg tisztjei szólították fel adakozásra a járókelőket."'' — írja a Magyar Jövő riportere. A választási harc sok pénzbe került, azt valahonnan elő kellett teremteni. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának miskolci szervezete 1919. december 15-én tartotta első jelölőgyűlését, ahol hosszas tárgyalások után a város belső választó kerületében Lichtenstein Lászlót, a külső kerületben pedig Róbert Emilt kívánta felléptetni, mint a párt hivatalos jelöltjeit. Lichtenstein jelölése nem volt meglepetés. Jelöléséhez a párt igen nagy reményeket fűzött. Lichtenstein mint az egyik legnagyobb miskolci pénzintézet elnöke, posszibilis volt a miskolci nagypolgári körök jelentős része előtt, ugyanakkor jó kapcsolatai voltak egyes dzsentri-csoportokhoz is. Mint a miskolci evangélikus egyház egyik vezetője az ún. evangélikus elit — a miskolci evangélikus értelmiségi elit — támogatásában is bízott. Csakhogy Lichtenstein túlságosan „benne volt" a városi klikkek sötét mahinációjában, így jelölésének, még a „keresztény táboron" belül is sokkal több ellenzője akadt — mondanunk sem kell elsősorban presztízs és személyi okokból — hogysem jelölése egy táborba tudta volna hozni a különböző klikkeket. Márpedig a szélsőjobboldal csak akkor számíthatott győzelemre a liberális hagyományaihoz ragaszkodó, komoly anyagi erőforrásokkal, gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkező, öntudatos miskolci polgársággal szemben, ha olyan jelöltet indít, akinek személyét a miskolci nagypolgári klikkek többsége is elfogadhatónak tartja. Lichtensteinnel szemben mindegyik csoportnak megvan a maga jelöltje. Szinte Lichtenstein jelölésével egy időben a Reggeli Hirlap élénk agitációba kezd Hodobay és Szentpályi jelölése érdekében. Tarnay Gyulát a szervezés alatt álló Nemzeti Középpárt miskolci szervezete jelöli a belső kerületben, de jelölését még ekkor támogatja Bottlik József is, aki a Tarnay-csoportot a Kisgazdapárt megyei szervezetének élén képviseli. December közepén bukkan fel a jelöltek között Lakatos Gyula neve is. Lakatost 1918 márciusában tartott időközi választásokon, Szentpályi István helyébe, Miskolc belső kerületében képviselővé választják munkapárti programmal. 1919-ben már a Heinrich-pártban, majd a Nemzeti Középpártban tevékenykedik, és elsősorban a Középpárt támogatására számít. Ezekben a napokban szó volt még Demeter Ernő nyugalmazott járásbíró és Pakots József író jelöléséről is. Pakots demokrata párti programmal,