A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

MÉHLAKÁSOK ÉSZAK-BORSODBAN 537 7. kép. Tapasztott és meszelt kasok. Szuhogy A faköpűk használata adatközlőim egységes véleménye szerint az utóbbi hatvan-hetven évben sem általános, s vele párhuzamosan, de túlsúlyban a kasokat alkalmazzák. A fiatalabb generáció sok helyen csak hallomásból ismeri a fatörzsből kivájt méhlakásokat. A kánói B. Kovács J. — született 1896-ban — szerint ugyan még a századforduló után is szinte minden paraszti méhészkedőnek volt egy-két használatban levő faköpűje, de ezeknek száma az első világháború után egyre csökkent. Adataink azt mutatják, hogy a faköpűk zöme puhafából készült, kérgét nyolc újabb készítésű faköpű kivételével minden esetben lehántották. A méhlakásoknak ez a típusa egy-egy szuhogyi, szuhafői és dövényi példány kivételével már használaton kívüli volt. A fatörzsből készített méhlakások elnevezése nagy terminológiai gazdagságot mutat. Az elnevezések közül a köpű megjelölés a leggyakoribb, melyet minden faluban ismernek. Nevezik még ezen kívül odúnak, faodúnak (Dövény, Zádorfalva, Szuhafő, Jósvafő, Damak, Dobódél), tuskónak (Dövény, Szendrő, Szuhogy), tönknek (Jakfalva), és odúköpűnek (Zádorfalva). Köpű szavunkkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ezen a te-