A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉNES György: Középkori vastermelés a Bódvától keletre és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom

86 DÉNES GYÖRGY XIV. századi, Anjou-kori bővítés lehet. A templom keleti, ikerszentélyes részének XII. századi keltezésével sem alaprajzi elrendezése, sem korai rész­letformái nem állnak ellentétben. Régészeti és műemléki kutatására e sorok megírásáig nem került sor. De a később tárgyalandó tiroli—osztrák—dél­német, illetve a velük határos cseh területek bányásztemplomaira jellemző ikerszentélyes volta a helyi bányaművelés fontos bizonyítéka lenne, ha az is beigazolódna, hogy itt a középkorban német vagy cseh bányásztelepesek éltek. Ezt erősítené a templomnak Szent András apostol tiszteletére tör­tént szentelése is, akit német területen bányászvédszentként tisztelnek. 16 Martonyi, amely a középkori oklevelekben Marton vagy Szent Márton néven szerepel 1 ', talán Szent Mártonról kaphatta nevét, aki — többek kö­zött — a vasművesek, pontosabban fegyverkovácsok és patkolókovácsok védszentje. 18 Figyelemre méltó, hogy Trizs kora középkori egyházát is Szent Márton tiszteletére szentelték, 19 a falu határában pedig X— XII. századi vasolvasztó kemencéket és salaktömeget tárt fel a régészeti ásatás; 20 Dédé­sen, amelynek határában folytatott középkori vasművességet egy 1247. évi oklevél tanúsítja, a falu Árpád-kori egyházát ugyancsak Szent Márton tisz­teletére szentelték; 21 Szlovákiában a nyitrai Martinsky-hegyen tártak fel IX. századi vasműves műhelyeket; 22 a csetneki középkori templomban a ko­vácsok karzata mellett Szent Márton freskóképe látható ; 23 Schwaz tiroli érc­bányaváros határának egyik plébániája is Szent Márton nevét viseli; 24 a me­ráni ércbányavidéken Schönna ikerszentélyes román kori templomát is Szent Márton tiszteletére szentelték; 20 a nyugat-magyarországi középkori vasművesség egyik központja, német nevén Eisenstadt, ősi magyar neve is Kis-Marton. 2G Tornaszentandrástól délkeletre, Szentandrás, Martonyi és Kovácsi kö­zött, sűrű erdőben, jóvízű forrás mellett állt a középkorban Mile falucska, melyről az 1283. és 1364. évi oklevelek említést tesznek. 2 ' Talán nem téve­dett a múlt században Bellus Mihály szentandrási körjegyző, aki a Pesty Frigyes-féle helynévgyűjtés kapcsán készített jelentésében azt írja, hogy Mile nevéből arra lehet következtetni, hogy „ott valaha szénégető hely volt." A mile szó ugyanis ezen a vidéken a mai napig is szénégető boksát je­lent; Czuczor-Fogarasi szerint: mile = földdel befödött fakupac, melyből a kovácsok szenet égetnek. A középkori kovácsok a vasércből faszén segítsé­gével olvasztottak vasat. Ahol vasolvasztás folyt, ott folyamatos szénége­tésre volt szükség. Ezért is vitték a kibányászott vasércet a legközelebbi erdős vidékre és ott működtek a faszéntüzelésű kis őskohók. 28 Szentandrás és Martonyi vasérclelőhelyei és a vasműves Kovácsi község határában va­lóban nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a Mile helységnév a vas­művesek szénégető boksáival összefüggésben lehetett. Ide kívánkozik még az az adat is, hogy a Szentandrás és Martonyi közt fekvő Kovácsit birtokló és magát arról nevező Kovácsi család birtoka volt az ugyancsak Martonyival határos középkori Szend (a mai Rakacaszend) település is, amelynek parochiális egyházát 1335-ben ismeretlen tettesek kirabolták és ekkor elvitték onnan a Kovácsiak Wyhnyche-re vonatkozó ok­leveleit is. 29 A Wyhnyche helynév a szláv vigne—vihne szóból származhat, amely magyarul kovácsműhelyt jelent. 30 Miután az 1335. évi oklevél a g>h

Next

/
Oldalképek
Tartalom