A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉNES György: Középkori vastermelés a Bódvától keletre és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom

96 DÉNES GYÖRGY zötti Bódva-hidat Uyhyd néven említi, hangsúlyozva ezzel a hidvégardói átkelőhely jóval ősibb voltát. A korai telepítés mellett szól Szentandrás XII. századnál nem későbbi építésű ikerszentélyes temploma is, amely mint Szent András tiszteletére szentelt egyház a falunak is névadója lett. E három szomszédos hospes-település lakossága természetesen nem volt szükségképpen azonos nemzetiségű. Nemzetiségre vonatkozó adatot egyébként csak a már idézett 1428. évi oklevél egyik személyneve nyújt. A Szentandrásról kihallgatott egyik hospes-tanú neve ugyanis Ilbrand fia János. Az Ilbrand-Hildebrand német személynév ezen a vidéken a középkorban teljesen szokatlan, így esetlegesen amellett szól, hogy a Felső-Bódva-völgyi telepesfaluk (vagy talán csak Szentandrás) hospesei a szomszédos Hernádvölgyiekhez hasonlóan németek lehettek, akiket talán ugyanaz idő tájt, tehát legkésőbb a XII. században telepítettek a Bódva mellé. Ez a feltevés összhangban állna Szentandrás templomának építési korával, sőt esetleg ikerszentély es voltával is. Alátámasztja ezt a lehetőséget a gölnici bányavidék településtörténetének és német nyelvjárásainak vizsgálata is, amelynek adatai arra utalnak, hogy a gölnici német bányászokat részben bajor-délnémet területről először Torna megyébe, illetve a tornai királyi erdőuradalom területére telepítették le a XII. század táján és onnan húzódott fel a bányász-hospesek egy része Gölnicbe és Olasziba.'" Ha ezek a megállapítások helytállóak, akkor komolyan számolhatunk Szentandráson és esetleg Vendégiben, Hídvégardón is XII. századi délnémet hospesekkel. Itt csak emlékeztetek arra, hogy a közeli nagy ércbányaváros, Rudabánya középkori — ma református — templomának gótikus vonalú és Anjoucímeres, tehát nyilván XIV. századi vasajtaján német felirat áll, ami azt bizonyítja, hogy Rudabányán a XIV. században német bányásztelepesek éltek. Odatelepítésük feltehetőleg korábbi lehet, de annak időpontjára vonatkozólag adatunk nincs. Emlékeztetek arra a már említett tényre is, hogy Szent András apostolt német területen a bányászok patrónusaként tisztelik. Arra nem találtam adatot, hogy a magyar bányászok körében is bányászvédszentként ismernék, így a középkori vasércbányák mellett kialakult település templomának Szent András tiszteletére történt szentelése is német bányásztelepesek jelenlétére utal. Csak megemlítjük — anélkül, hogy ennek jelentőséget tulajdonítanánk — a Mile helységnevet is, mert a szénégető bogsát jelentő mile, valamint annak szatmári és erdélyi változata a millér, az azonos jelentésű német Meiler szóból származnak. Utalnom kell azonban e tanulmány I. fejezetében tárgyalt középkori Wyhnyche helynévvel kapcsolatban írt fejtegetéseimre, melyek szerint nem lehet kizárni azt sem, hogy a szentandrási hospesek csehek voltak, akiket talán a német bányavidékkel határos cseh területről telepített egyik királyunk a Bódva völgyébe. Miután megbízható adatok szólnak amellett, hogy Tornaszentandrás határában az Árpád-korban ércbányászat folyt, és tény, hogy ott a XII. század körül egy — az osztrák—délnémet bányásztelepüléseken és a velük határos