A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
DÉNES György: Középkori vastermelés a Bódvától keletre és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom
90 DÉNES GYÖRGY rabban a Perényiek által birtokolt — szuhogyi Cserbakő várát is, amellyel együtt birtokukba kerültek a Rudabánya vidéki ércbányák is. A XIV. század második felére — 1388 előtt — megszerezték a királytól az ércbányákért versengő Pelsőci Bebekek Szentandrást is. Egy 1388. évi oklevélből megtudjuk, hogy kőszegi és lenkei nemes legények elhajtották a Jászó-monostoreleji jobbágyok lovait, s azokat cimborájuknak, a szentandrási „nagy tolvajnak" és orgazdának, Mihálynak, Bebek Detre nádor jobbágyának adták át. A károsultak az oklevél szerint Szentandrásra, Bebek Detre falujába mentek panaszra az officialishoz és villicushoz. 43 Ezek szerint Bebek nádornak, messze terjedő birtokok urának egyik tiszttartója éppen itt székelt, tehát Szentandrás a XIV. században nem közönséges jobbágyfalu, hanem valamilyen oknál fogva a környék falvai között kiemelkedő jelentőségű település volt, ahová a Bebekek talán környékbeli birtokaik uradalmi központját telepítették. Jelentőségét feltehetőleg — az eddigi adatok alapján valószínűnek látszik — ércbányászatának és ezzel kapcsolatos vasművességének köszönhette. 1410 körül a Bebekek megszerzik Szádvárt, és Szentandrást szádvári uradalmukhoz csatolják/ 14 így uradalom-központ jellege megszűnt, ezzel jelentősége is csökkent. Egy 1415. évi oklevél a szádvári Bebek uradalomhoz tartozó Szentandrás és Szilas községek több lakosát sorolja fel, köztük Pál kovácsot/ 15 Ezt az adatot csupán a teljesség kedvéért említem, mert bár ez is utalhat a vasművességre, de egyetlen kovács említése még nem bizonyíték, hiszen egy váruradalomban egy-két kovács akkor is lehetett, ha nagyobb szabású vasművesség nem folyt a környéken. Míg a Pelsőci Bebekek Szentandrást szerezték meg, a Csetnekiek sem nyugodtak. Ök is részesedni akartak a Bódva-völgyi ércbányák hasznaiból és sikerült is 1474-ben adománylevelet szerezniök a királytól Martonyi és Szalonna ércbányáira/ 10 Ez az oklevél számunkra azért jelentős, mert azt bizonyítja, hogy Martonyi és Szalonna környéke ekkor — éspedig nyilvánvalóan a korábbi bányászkodás alapján — ércbányavidékként volt ismeretes. Ezzel a kétségbevonhatatlan hitelű okleveles adattal bezárult a kör. Tekintsük végig a Szentandrás környéki középkori vasércbányászkodásra és vasművességre utaló összegyűjtött adatokat és bizonyítékokat: kiindulópontunk a szentandrási és martonyi vasérc jelenlétének ténye; Tornabarakony és Tornaszentjakab határának középkori salakleletei tárgyi bizonyítékok; a két középkori Kovácsi falunév és a Kovács-patak víznév megbízható történeti-földrajzi, illetve a nyelvtörténeti bizonyítékok; a szénégető boksát jelentő Mile helységnevet és hogy Martonyi esetleg kovácsvédszentről kapta nevét csak feltételes adaléknak tekintjük; a lakosság ezután tárgyalandó nemzetiségétől függően a bányászkodás mellett szólhat, hogy Szentandrást német bányászvédszentről nevezték el, feltehetőleg még a XIII. század előtt, és a lakosság nemzetiségétől függően a bányászkodást alátámasztó adat lehet Szentandrás ikerszentélyes Árpád-kori temploma is; adalékul szolgálnak a bányászkodáshoz a Bebekek birtokszerzésére és Szentandrás jelentőségére utaló okleveles adatok is, de a végső és egyértelmű
