A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
DÉNES György: Középkori vastermelés a Bódvától keletre és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom
88 DÉNES GYÖRGY sal állunk szemben, amely azonban feltételezi, hogy amikor Kovácsi falu határában magyar és szláv lakosság együtt élt, ott még dolgoztak a falunak nevet adó kovácsok és ennek az együttélésnek a Wyhnyche helynévben megőrzött h hang tanúsága szerint vagy a XII. századi g>h hangváltozás idejét követően kellett bekövetkeznie, vagy pedig a már korábban fennálló magyar—szláv együttélés keretében a szláv nyelvhasználatnak túl kellett élnie a hangváltozás korát. Minthogy okleveles adat bizonyítja, hogy a Kovácsival szomszédos Szentandrás hospes-falu volt, ezek szerint ha a Wyhnyche név valóban Kovácsi falu szláv helynévpárja lenne, ez arra utalna, hogy a Szentandrást benépesítő — később tárgyalandó — hospesek cseh telepesek lehettek, és hogy betelepedésük idején — feltehetőleg a XII. században — még folyt Kovácsiban a vastermelés. :!0a A bányászat a középkorban királyi jog volt. A bányák, a bányavárosok, illetve a bányamüvelés eladományozása csak a XIII. század végén kezdődött és a XIV. században vált általánossá. Szentandrás — úgy látszik —• a XIII. században, sőt még a XIV. század első felében is királyi birtok volt, legalább is semmilyen adat nem utal ennek ellenkezőjére. 1283-ban a király egyik hívének adományozza a szomszédos Komjáti, Lenke és Mile birtokokat. 31 A század végére Kovácsi és Barakony is kisnemesek kezére kerül. 32 1364-ben Halyagos is magánkézben van. 33 Tehát a XIV. század közepére jóformán valamennyi környező községet eladományozta a király, de Szentandrás eladományozására eddig adat nincs. Ez a körülmény is a szentandrási ércbányászat mellett szól. Martonyi helyzete más. Ez a kis település, amelynek határában valószínűleg már a bronzkorban is bányászkodás folyt, a nagyobb Szalonnával együtt a honfoglaló Örsúr nemének szállásbirtoka volt. 34 Ércbányáiból, a környékbeli salakleletekből és esetleg nevéből ítélve már a X— XII. században is ércbányász-vasműves település lehetett. Talán a tatárjárás alkalmával néptelenedett el, vagy az erősebb Szentandrás vonzotta el lakosait, de okleveles adat szerint 1249-ben néptelen földterület (terra) volt, amely addig az Örsúr nembéliek szalonnai birtokához tartozott. 3 *' De hogy az itteni középkori ércbányászat csak átmenetileg szünetelhetett, azt a későbbiek során látni fogjuk. 1383-ban a Martonyi fölött emelkedő Szár-hegyen vagy Hármas-hegyen (Trimons) pálos kolostor alapítására került sor. 36 A kolostoralapítás a környék jelentőségére utal és igen gyakran találunk — és ez talán nem véletlen •— pálos kolostorokat az ércbányák és vastermelőhelyek közelében. 3 '' Mielőtt a történelmi alakulást tovább követnénk, kíséreljük meg a terület középkori vastermelésének kronológiáját rekonstruálni. Az észak-borsodi salaklelőhelyek régészeti feltárása X— XII. századi vastermelést igazolt. A XIII. századra már a legtöbb helyen megszűnhetett a kis őskohók működése. A tornai uradalom határszélén fekvő ÉgerszögKovácsi is néptelen pusztaként került eladományozásra a XIII. század második felében. 38 Területünk két Kovácsi nevű középkori településének salaklelőhelyeit még nem tárta fel a régészeti ásatás, így az itteni vastermelés idejére vonat-
