A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez

MADÁRTANI ADATOK 689 Összefoglalás A Zempléni-hegység és környéke hazánknak a természetbúvároktól napjainkig is kevéssé látogatott területe. Ornitológiai megismerésétől is ugyanezért állunk távol. Avifaunájárói csupán kisebb közlemények, szórvá­nyos adatok állnak rendelkezésünkre. Munkámban, amelyben a DK-i hegylábi részekkel határos, hajdan ki­terjedt mocsarakkal tarkított síkság madárvilágát vázolom, egyúttal a táj természeti értékeire is szándékozom felhívni a figyelmet. E vidék arculata nagyon sok vonásában viseli még magán ősi képének jellegét. Néhány reliktumszerűen fennmaradt biotópja a századok előtti Bodrogköz mocsárerdői, lápjai rég letűnt világának múló emlékeit őrzi. Madárfaunájának gazdaságát élőhelyeinek változatos mozaikja magya­rázza. Vizsgálati területem törzsét tulajdonképpen a Bodrog—Ronyva köze képezi. Erdők, rétek és mocsaras térszínek váltakoznak rajta. E három fő biotóptípus alapján mutatom be madáregyütteseit is. A legjelentősebbek a fás vegetáció által elfoglalt nagy területek. Az er­dők kialakulása és fejlődése a vízzel általában szorosan kapcsolatos. Nem egy állományukban találni ma is mocsarat, vagy morotvatavat. A fás terü­letek növénycönológiai képe a Salicetum triandrae és a Fraxino pannonicae­Ulmetum között sokféle lehet. Utóbbiak (mint pseudo-klimax-erdők a leg­differenciáltabbak lévén) sok szintjükkel igen bonyolult összetételű madár­együtteseket határoznak meg. Az erdők élőhelytípusában a táj madárfajainak több mint 64%-a él. A második fő biotópcsoportot a nedves területek nyíltvizei, tocsogói, nádasai, magassásos-zsombékosai és láprétjei adják (Phragmitetea és Mag­nocaricion közti szukcessziós stádiumok). Sajátos színt adnak a madárvilág­nak az itt élő csoportok, melyek speciesei összesen mintegy 19%-kal része­sednek. Kiterjedtek végül a szárazabb, felszíni vizet nélkülöző kaszálók és lege­lők is (Alopecuretum pratensis, Festucetum pratensis stb.). Kevés fajuk (alig 5%) viszont jelentős, mivel ezek az Alföld más vidékeiről az utóbbi években jórészt eltűntei. A teljesség kedvéért felveszem az élőhelyek sorába az emberi telepü­lések környékét is, hova a kultúrhatásokhoz jól alkalmazkodó fajok von­zódnak. Itt találjuk madarainknak csanem 6%-át. Tanulmányomat kiegészítem még egy olyan faunalistával, melyben a speciesek értékelésének megkönnyítésére (a hellyel való takarékoskodást szem előtt tartva) jelrendszer segítségével tüntettem fel azok néhány jel­lemzőjét, így informálódhatunk az egyes fajok ökológiai igényeiről, amel­lett azok faunatípusáról és relatív mennyiségi viszonyairól is. Munkám hiányosságait magyarázza az adatgyűjtéshez rendelkezésre álló aránylag rövid idő, mely alatt a terület madárvilága alakulásának dina­mizmusát nem rögzíthettem. Legyen ez későbbi évek feladata, melyhez rö­vid írásomat alapul szántam. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom