A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez

MADÁRTANI ADATOK 681 tövisszúró gébics és még néhány egyéb poszátafaj (pl. S. curruca) tanyája. Az elkülönült fekvésű bozótsor — például a vasúti töltést kísérő cserjés, mély martjával — szintén megfelel a karvalyposzátának, mezei poszátának, de faunája bővül a fészkelő sordéllyal (Emberiza calandra), rozsdás csaláncsúccsal (Saxicola rubetra) s az átvonuló S. torquata-vsl, melyet ugyan néhányszor egész nyáron át itt láttam. Utóbbiak, tipikusan vártamadarak lévén, erősen ragaszkodnak ehhez az élőhelyhez a fölötte húzódó telefonvezeték miatt is. Az emberi települések környéke a kultúrhatásokhoz jól alkalmazkodó fajokban bővelkedik, melyek ugyan ősidőkben határozott élőhelyekkel rendelkeztek. A kémények gólyái a közeli vizenyős rétekről élnek; az ereszaljak, istállók fecskéi (Hirundo rustica és Delichon urbica) a ház körüli vagy a legelők fölött rajzó rovarvilágot gyérítik. A falak, kútágasok üregeit barázdabillegető (Motacüla álba), vagy a verebek lakják (Passer domesticus és P. montanus); s a csendes padlások kuvikja (Athene noctua) a gyöngybagollyal (Tyto álba) együtt a vidék pocoktömegében dúskál. Az ember jelenléte, úgy látszik, egyre jobban összefügg a balkáni gerlével (Streptopelia decaocto) is. A terület madárvilága néhány ritkán megfigyelt átvonulójának komolyabb jelentősége nincs a fauna képében. A katalógusba mégis felvettem ezeket is, mint érdekességeket, a korábbi irodalmi adatok szereplőivel egyetemben.

17 Saját megfigyeléseimből a már említetteken kívül az örvös rigót (Turdus torquatus) sorolom ide (1965. XI. 15.) és a hósármányt (Plectrophenax nivalis), melynek kis, hatos csoportját 1967 januárjában figyeltem meg egy erdőszéli gyomos ugaron. Az akcesszorikus fajok részesedése a madárfaunában az 5%-ot sem éri el (lásd: 4. táblázat!). IV. A leíró részben (a szószaporítást is kerülve) nem volt szándékom minden madárról szólni. Az avifaunának csak vázlatát adom, mit írásom végén a rendszeres fajlista egészít ki, indexeivel tovább jellemezve a megfigyelt fajokat. A névsor maga sem lehet teljes, hiszen nagyon sok esemény kerülhette el figyelmem a kiterjedt terület madáréletének felkutatásához rendelkezésemre álló négy év alatt. A rendkívül sokrétű madárvilág a vidék sajátos természeti viszonyaival, hegylábi fekvésével, s a mozaikosan elszórt élőhelyek változatos alakulásával magyarázható. Egy különféle korú állományokból összetett alföldi erdőt citálok ismét összehasonlításra: a madarakban ugyancsak gazdag debreceni Nagyerdőt. Ebben évtizedes megfigyeléssorozat után mindössze 106 fajt tudtunk kimutatni a területünkön leírt 168-cal szemben. Bizony, ennyit jelent a sokféle erdőtípus, a víz közelsége, s a száraz és nedves élőhelyek: váltakozása. A faunakatalógusba felvett 168 előforduló faj mennyiségi eloszlásáról a következő összefoglaló tabellán adok tájékoztatót.