A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról
640 TÓTH SÁNDOR ban e csoportra is jellemző, hogy a hegyvidékek lényegesen kutatottabbak az Alföldnél. Ez jól kitűnik Steinmann H. tanulmányából is (1959), melyben a szitakötők magyarországi elterjedésének kérdésével foglalkozik. E munkában egyébként nem található az oszlári Holt-Tisza környékére vonatkozó egyetlen adat sem. Eddigi vizsgálataim alapján megállapítható, hogy az oszlári Holt-Tisza szitakötő faunája viszonylag gazdag. A hazánkban élő fajoknak mintegy 67%- került elő innen. Ez meglehetősen magas szám, mert van elég sok kimondottan hegyvidéki faj is, melynek előfordulása e területen nem remélhető. Természetesen további rendszeres kutatómunka itt is további fajok kimutatását eredményezné, mivel akadnak olyan szitakötők is, melyek az Alföld egyéb részeiről már ismertek és meglehet, hogy az oszlári Holt-Tisza környékén is élnek. Ilyenek pl. a nagy foltosrabló (Lestes macrostigma EVERSM.), a tavi szitakötő (Anax parthenope SELYS.) és a fehér pásztor (Orthetrum albistylum SELYS.). Az 1960-tól 1969-ig terjedő időszakban kereken 3000 kifejlett szitakötőt és 250 lárvát gyűjtöttem az oszlári Holt-Tiszánál. Az előkerült fajok mennyiségi értékelése előtt szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az egyes fajokból begyűjtött példányszám általában szoros kapcsolatban van a faj repülési képességével. Ezért legnagyobb egyedszámmal a Zygoptera alrend fajai szerepelnek az anyagban, ezeknek gyűjtése aránylag könnyű. Némelyik fajból egy-egy alkalommal olyan nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, hogy preparálás nélkül végeztem el az anyag feldolgozását, majd tárolási lehetőségek híján nagy részét egyszerűen eldobtam. A Zygoptera alrend fajaiból begyűlt példányszám az összes anyag 78%-át teszi ki. Ugyanakkor az ezt a mennyiséget alkotó 14 faj csupán 39,4%-a az oszlári HoltTiszánál kimutatott fajok számának. Legnagyobb példányszámban az alábbi fajok kerültek elő (zárójelben az összes szitakötő anyagból való százalékos részesedésük): Gyakori légivadász — Agrion pulchellum VANDERL. (16,2%) Kék légivadász — Ischnura elegáns VANDERL. (12,5%) Szép légivadász — Agrion puella L. (7,6%) Erdei rabló — Sympecna fusca VANDERL. (7,2%) Széleslábú szitakötő — Platycnemis pennipes PÁLL. (6,1%) Vagyis ez az 5 faj adja az egész anyagnak (3000 db szitakötő) csaknem a felét. Jelentősebb számban kerültek még elő a következő fajok: Sávos szitakötő — Calopteryx splendens HARR. (5,8%) Lomha rabló — Lestes sponsa HANSEM. (4,6%) Tavi rabló — Lestes virens CHARP. (4,5%) Az eddig felsorolt fajok kivétel nélkül a Zygoptera alrendbe tartoznak Az Anisoptera alrend fajai közül az alábbi 4 szerepel viszonylag jelentősebb százalékban:
