A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

AZ OSZLÁRI HOLT-TISZA ÉLŐVILÁGÁRÓL 633 partján, más fűzfélék is megtalálhatók, pl. a mandulalevelű fűz (Salix triandra L.) és helyenként a kosárkötő fűz (Salix viminalis L.). A füzek természetesen kisebb-nagyobb foltokban a Holt-Tisza jobb partján is megtalálhatók. A ligeterdőre a fűzféléken kívül jellemző még a veresgyűrű som (Cornus sanguinea L.), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus L.), a fagyai (Ligustrum vulgare L.) és helyenként a gyalogakác (Amorpha fruticosa L.) Utóbbiak már nagyrészt annak a változásnak eredményeként honosodtak meg itt, melyek az ősi ligeterdő arculatában bekövetkeztek azáltal, hogy a folyó nagy kanyarulata Holt-Tiszává lett. Az erdő gyepszintjében külön említést érdemel az egész területen uralkodó hamvas szeder (Rubus caesius L.), mely sűrű szövevényével helyenként szinte járhatatlanná teszi az erdőt. A szeder mellett megtalálható még mindenekelőtt a csalán (Urtica dioica L.), valamint a farkasalma (Aristolochia clematitis L.). Tavaszi virágai közül külön említést érdemel az ártéri erdők jellemző növénye, a tőzike (Leucojum aestivum L.), mely szépségével a többi virágok közül meszszire kiemelkedik. Főleg az erdő tisztásain és szegélyén él nagy számban. A HOLT-TISZA NÖVÉNYZETE Az oszlári Holt-Tisza növényzete nagy általánosságban megegyezik más holt Tisza-ágak növényzetével. De csak nagy általánosságban, mert a valóságban két, minden tekintetben egyforma holt Tisza-ág nincsen. Menynyire igaza van dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanárnak, a Magyar Tiszakutató Állomás volt vezetőjének, aki így írt a Tisza morotváiról: ,, . . . a Tiszának sok száz holtága nem egyforma. Mindenik sajátosan kiegyénült morotva. Ez azt jelenti, hogy mindeniknek növénytakarója és állatvilága eltér a másikétól kifejlődési fokában, összetételében, fekvésében tehát sajátos. Egyszerűbben mondva: az egyik ezért szép, a másik azért. Ez azért tetszik jobban, mert a környező fák ráborulnak, amott egyenesen emelkednek partjai mentén. Az azért tetszik, mert tele van vízszíne tündérrózsával, amaz meg békalencsével, a harmadik súlyommal, no meg van hínáros is stb. . . . A természetjáró nem unhatja meg ezeket a morotvákat, mert mint megállapítottuk, mindeniknek külön szépsége van. . . .". Az oszlári Holt-Tisza növényzetének érdekessége, hogy a hazánkban élő valamennyi békalencse faj — köztük hazánk legkisebb virágos növénye, a ritka vízidara is — megtalálható itt. Jellemző, hogy a növényzet az időjárástól, illetve Holt-Tiszában levő víz mennyiségétől függően, nagymértékben változik. Ahol néhány évvel azelőtt különféle moszatok és békalencsék által belepett nyílt víztükör volt, ugyanott 1963-ban pl. az előző évben történt kiszáradás és az azt követő alacsony vízállás miatt a vízi mételykóró tömegének virágai fehérlettek. Közvetlenül a Holt-Tisza partján, részben a nedves parti sávon, részben a sekély vízben élő növények közül említést érdemelnek a következők: parti sás (Carex riparia CURT.), mocsári sás (Carex acutiformis EHRK.), a vízből magasan kiálló szárú, kard alakú levelű és szép virágú sárga nőszirom (Iris pseudacorus L.), a vízparti angyalgyökér (Angelica silvestris L.),