A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

584 DALA JÓZSEF össze esténként a földesek és a fal melletti lóca előtt, a kővel körülrakott tűzhelyen szalonnát csurdítanak és kortyolgatják a gazda borát, megtárgyalják az országos és napi eseményeket. A sarokban ácsolt dikón alszik a gazda fia. Az após megmutatja leendő vejének féltett kincseit, a lovakat, az egyiknek felemeli a lábát, részletesen elmondja tulajdonságaikat, rugós-e, jól húz-e. Az ólnak mennyezete nincs. A szalma és széna a közepében levő deszkával elkerített helyen van, melynek tartóoszlopait emberfejesre faragta ki a gazda. A gyűrűvétel, eljegyzés A legközelebbi szombat délelőtt a két leendő anyós és a fiatal pár elmennek gyűrűt venni. Két aranygyűrűt vásároltak, két karikagyűrűt, de a leánynak még egy pecsétgyűrűt is, melynek lapjára rávésették nevét. A gyűrűket a legény anyja fizette ki. A leány felhúzza mind a három gyűrűt. Esketéskor a pap a legény kisujj ára húzza az egyik karikagyűrűt, de áldás után a fiatalasszony kezére kerül újra. A matyó férfi általában nem viseli a jegygyűrűt. A gyűrűvétel után hivatalosan is jegyespárnak tekintik magukat. A gyűrűfelhúzás a házasságra való elkötelezés módja. Pár napra gyűrűáldomást és surcáldomást tartanak a leány szüleinél, amelyre a két család szűkebb rokonságát hívják meg, paprikáscsirkés vacsorára. A gyűrűáldomás a tulajdonképpeni eljegyzés. Az 1910-es években a tudató a legény látogatása utáni délelőtt vitte el nagy lapos dobozban a legény ajándékát, a kendőt, meg egy ruhába kötött cseréptálat, tele pampuckával és herőcével. (A pampucka oldalt szép világos gyűrűs fánk, a herőce pedig az úgynevezett ,,térdennyújtott" herőce a fánk anyagából készül úgy, hogy az asszony a térdére fehér ruhát borított, arra helyezte a kelt tésztát és térdén vastag, tányérformájúvá alakította. Herőcének nevezték a közismert forgácsfánkot is. A század elején a kendőküldés volt az elkötelezés a házasságra, a jegyesség valóraváltásának módja. A menyasszony piros pamuttal hímzett, cipós horgolással szegélyezett, kakastaré jos jegy kendőt adott a vőlegénynek, száröltéssel még a nevét is belevarrta a sarkába. A jegykendővel együtt egy fekete bársonyra hímzett, díszes rojtozással ellátott jegysurcot is kapott a vőlegény, amelynek farmatringja két széles, rózsás pántlika volt; a vőlegényt erről a szalagos kötőmatringjáról meg lehetett ismerni az utcán. Később a vászonra hímzett jegykendőt a boltban vásárolt krepdesin anyagból készült jegykendő váltotta fel, amelyet dúsan körülrojtoztak. A jegykendőt a vőlegény a gatya korcába tűzve viselte. Kihirdetés, előkészület A szülők november 16-ra, hétfőre tűzték ki az esküvőt. Három héttel a nagy esemény előtt ment el a fiatal pár a plébániára „feladásra". Bejelentették, hogy házasságot akarnak kötni. Három vasárnapon át a pap prédikáció után hirdette ki a házasulandók névsorát. A lakodalom előtti szóm-