A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

A SZÖLÖÖRZÉS SZERVEZETE TÁLLYÁN 561 ideig volt őrzésétől távol. Ennek ellenőrzésére igen nagy gondot fordított a város főbírója.

67 1846-tól még szigorúbban vették a pásztorinasok beállítását és ezután külön jegyzéken tüntették fel nevüket. E jegyzék fizetésüket és kötelességüket is feltünteti.

08 A feljegyzések alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. Azok a pásztorinasok, akik csak az aratásra ment szőlőpásztort két hétig helyettesítették, 1 véka gabonát kaptak fizetségül.^ 2. Két pásztorinas a pásztor bérének felét kapta, tehát azt mondhatnám, hogy ugyanazt a megbízatást ketten látták el. 3. Három inas 13 váltóforintot kapott, de minden 3. nap a gazdájának kapált. Ide sorolom még azt az esetet, amikor 12 váltóforintot kapott és minden 5. nap kapált gazdájának, és azt is, amikor a 12 forintot megkapta, de csak minden harmadnap kapált gazdájának. Ha számításba vesszük, hogy a gazda gondoskodott eltartásukról, vagyis kosztjukról, akkor is igen kevés volt ez a kereset. Ha viszont arra gondolunk, hogy bizonyos napokon gazdájának kapált, akkor megállapíthatjuk, hogy ekkor a pásztor kizsákmányolta inasát. A kapáló inas nemcsak saját ellátásáért dolgozott meg gazdájának, hanem szorgalmas munkájával bérét is megkereste és talán még többet is annál. A pásztorinas fogadása tehát a kizsákmányolt helyzetben levő pásztort inasával szemben kizsákmányolóvá süllyesztette. A pásztorság szervezete A város vezetősége arra törekedett, hogy azt a nagyszámú pásztorcsoportot, amelyet évről évre a szőlőhegyekre küldött, alaposan megszervezze és munkájukat, elsősorban egymással ellenőriztesse. Céljának elérése érdekében az őrzéseket úgynevezett ,,Szakasz"-okra vagy „Osztály"-okra osztotta fel minden évben a szükségletnek megfelelően. Az egyes csoportokhoz tartozó pásztorok közül kiemelkedtek a „Kapitány", a „Hadnagy" és a „Kerülő" címekkel felruházott pásztorok. Feladatuk valószínűleg a csoportba tartozók munkájának ellenőrzése és jobb munkára serkentése volt. A pásztorok csoportba osztása nem volt állandó. 1828-ban és 1829-ben 14, 1844-ben 7, míg 1845-ben ismét 14 volt a pásztorcsoportok száma. Ez a csoportbeosztás, mint az alábbiakban látni fogjuk, nem volt azonos a hegybírók ellenőrzési körzeteivel. A pásztorok szervezetének szemléltetéséül teljes egészében idézem az „1844-ik Évi Szőllő Pásztor Kapitányok, Hadnagyok, Kerülők Jegyzéké"-! 1844-ik Évi Szőllő Pásztor Kapitányok, Hadnagyok, Kerülők Jegyzéke 1-ső Szakasz Batori Kapitány Nagy Bányász Szent Iványi Patots őrzésében Tóth Mihály Nagy Mervált Hadnagy Gönczy Gábor Kassai Patots Nagy Mervált Patots Pásztor w