A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

530 FÜVESSY ANIKÓ detű fedem szó részben alaktanilag is azonos felépítésű a votják podam ,faüregből alakított méhlakás' jelentésű szóval.

9 A méhészeti termékekkel adózó falvak elnevezése így világosan utal a tartás módjára is, mely erdei méhészet vagy faköpűkben való házi méhtenyésztés lehetett. Ezek a falvak az ország északi, erdőben gazdag részein találhatók. A faüregből kialakított méhlakások, az ún. faköpűk évszázadokon át tovább éltek. A zártabb hegyi falvakban még napjainkban is számos példányt találhatunk belőlük, míg az Alföldön a múlt század végén is csak'elvétve fordultak elő a különböző alapanyagú kasok és a rohamosan térhódító kaptárok mellett. 1. kép. A borsodi gyűjtőterület Az eltérő alapanyagú és formájú méhlakásokat az erdőben gazdag észak-borsodi hegyi falvakban, a Bódva és Szuha patakok közti terület harmincegy településén vizsgáltam meg (1. kép). A viszonylag zárt falvak településképe már a XIII. századra kialakult, eredeti lakosságát főleg a déli, kuriális falvakban nagyrészt megőrizve, a vizsgálódásoknak kedvező lehetőséget teremtett. A terület népi méhtartása a kasos méhészeten alapul, de még a századforduló táján is jelentős volt a faköpűk száma. A kaptárok a két világháború közti időszakban igen lassú ütemben terjednek el. A méhek megfelelő lakó- és tenyésztőhelyéről az ember a zsákmányoló méhészet primitív fokán túllépve kezdett gondoskodni. A zsákmányoló méhészetből akkor vált ki és fejlődött tovább a méhtartás, amikor a méhes fa kivágott odvat a méhekkel együtt továbbtenyésztés céljából lakóhelyük kör-