A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

512 PETERCSÁK TIVADAR véreket etetnek. A fialás legmegfelelőbb időpontjának a tavaszt és a nyarat tartják, mert nem fagy meg a malac és van zöld fű, csenál, amit a malacokkal meg lehet etetni. Fialni mindig hazahajtják az anyakocákat, ilyenkor tiszta szalmát tesznek alá. A mangalicának általában 5—6, az angoinak 9—10 malaca van. A kismalacoknak nem adnak nevet, esetleg a legkedvesebbeknek, amelyek mindig a gazdasszony után járnak (pl. Coca, Manci). A fialás után 3—4 hétig nem eresztik ki az anyakocát a legelőre, mert ilyenkor még gyenge, de később a malacokkal együtt kihajtják. 6—7 hétig szoptatják a malacokat, de már 4—5 hetes korukban moslékra, szemes árpára kezdik szoktatni. Az anyakoca, amíg ki nem hajtják a legelőre, naponta háromszor kap korpás moslékot. A malacokat 6—7 hetes korban választják el, ekkor külön fiókba zárják az anyakocától. Elmorzsolt krumplit, darát, korpát és tejes moslékot kapnak. Az elválasztás után egy hétig nem engedik ki a legelőre a malacokat, amíg az anyjuk fölszárít és tovább nem tudják szopni. A jól fialó anyakocát meghizlalják vagy eladják. Nagyra meghízik, bár azt tartják, hogy a húsa, szalonnája öregebb, rágósabb. A disznók herélését és miskárolását süldőkorban, a mangalicáknál 5—6 hónapos, a gyorsabban fejlődő fajtáknál pedig 4—5 hónapos korban, a hízásra való beállítás előtt végzik el. A malacokat azért kell herélni vagy miskárolni, mert szelídebbé válnak, jobban esznek és a húsuk is ízletesebb. Filkeházán azt tartják, hogy szopós korában kell a malacot herélni, mert ekkor hamarabb begyógyul. ,,A herélést télen és nagy melegben nem jó végezni, mert a melegben a légy beköpi és pondrót kap" — mondják. A herélést régen hozzáértő emberek végezték. Az első világháború előtt már tavasszal jöttek Morvaországból a miskárolök, herélők. Sárga bőrtásfcdjuk volt, rajta egy fakanál és egy szépen összehajtott istráng: erről lehetett megismerni őket, Később egy Matica nevű ember járta a hegyközi falvakat, ő herélt és miskárolt.

30 A heréléshez éles kést vagy borotvát használtak, utána beleköptek és valamilyen porral behintették a sebet. A herélés előtt rendesen adtak enni a malacoknak. A második világháború után került állatorvos a szomszédos Pálházára, azóta ő heréli és miskárolja a malacokat. Az elválasztott malacok közül csak annyit tartanak meg hízónak, amennyit a „kamara elbír", a többit igyekeznek eladni. A kismalacokat zsákban, a süldőket lábon hajtották vagy szekérben szállították a vásárba. Ha Sátoraljaújhelybe hajtották lábon a süldőt, akkor ketten indultak el a vásár előtti napon. Az egyik kukoricával csalogatta, a másik pedig terelte a disznókat, Induláskor a házban összesepert szemetet a disznó után dobták, hogy szerencséjük legyen az eladásnál. Este megháltak Széphalomban, reggel pedig már korán bent voltak a vásáron. A legelő a legősibb, legtermészetesebb és legegészségesebb tápláléka a sertésnek. Az ólas tartás során az állat szervezete meggyöngül, nem olyan ellenálló, ezért is van szüksége a legelőre. A legelőn az állatok igen nagy mennyiségű tápanyagot, nagyon sok fehérjét vesznek magukhoz. A hizlalók régi tapasztalata, hogy abból a sertésből lesz jó hízó, amelyik fiatal korban legelőre jár. Jó étvággyal sokat eszik, gyomra és belei ki-