A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon

CSELÉDÉLET A KARCSAI TANYAKON 435 becsülte meg a felszerelését, azon túladtak Szentmihálynapkor, a marasztáskor.

25 Szentmihály napján minden embert, minden cselédet megkérdeztek a szándékáról. Ekkor minden cselédnek be kellett menni az intézőhöz. Aki nem jó munkás volt, vagy aki ellen az év folyamán kifogás merült fel, annak az intéző a kezébe adta az elbocsátó levelet, az mehetett új helyet keresni. Minden tanyában külön volt istálló a lovaknak, béresökröknek, a teheneknek, a sőrének (hizómarhának), a cselédek jószágának. Az istállók is, mint a cselédlakások nádfedelesek voltak. Az ököról közepén volt a placc™, két oldalt a fal mellett a jászol, ehhez voltak kötve a béresökrök. Középen, a legjobb helyen mindig az elsőbéres ökrei álltak. Az ököról mellett volt a keces

2

', melyben a takarmányosok által elkészített, kiporciózott takarmányt tárolták. Innen etettek a béresek az elsőbéres felügyelete alatt reggel és este, s ha délre nem jöttek haza, innen vittek takarmányt a déli etetéshez. A nagyobb tanyákon, mint pl. a Becskeden is, minden istállóhoz tartozott egy kút is, s ennek neve mindig olyan volt, amilyen jószág ivott belőle. Ezeket a kutakat még ma is megtaláljuk némelyik tanyán. így a Becskeden még ma is megvan az ökörkút és a csikókút. A cselédember munkájához nemcsak az uradalom eszközeit használta, mint ahogy azt már fentebb is említettem, hanem a sajátját is. A kisebb kézbeli szerszámokról ugyanis saját magának kellett gondoskodnia. De a kommencióért nemcsak a cselédembernek kellett dolgozni, hanem 1922ig még a kommenciós cseléd feleségének is. Az említett ideig a cseléd feleségének évi harminckét napot kellett ingyen, a férje kommenciójáért, „urdóugaként" dolgozni. A munkát vagy a magtárban, vagy a földeken kellett végezni ez alatt az idő alatt. 1922-ik év után azonban ezt az ingyenmunkát eltörölték. Eddig csak a cselédemberről, a cselédember munkájáról, kötelességéről beszéltünk. Nézzük meg most már, hogy egy-egy cselédember mit kapott éves munkájáért? Természetes, hogy itt, amikor a fizetésről, illetve a járandóságról van szó, a béres, illetve a kocsis bérét vesszük alapul, mert a kommenció erre a két cselédmunkára volt megszabva, a mi vidékünkön ezt tekintették alapnak, s a többi cseléd bére ehhez igazodott. A bért kommenciónak nevezték, a bérért szolgáló cselédet pedig kommenciós cselédnek. Mi volt hát a járandóság 1880—1945-ig? Ez két részre osztható. Egyrészt természetbeni, másrészt pénzbeni járandóságra. Igaz, hogy a pénzbeni járandóság nagyon kevés volt a természetbenihez viszonyítva. A kommenció kiadása negyedévenként történt, de a tüzelőt évenként kétszer osztották. A bér tehát így alakult: 1. 14 q szemestermény (kétharmadrésze kenyérgabona, harmadrésze takarmánygabona) 2. 24 kg só 3. 40 Ft ángária

23 4. 3 szekér gally 5. 3 dl pálinka hordáskor naponta 6. 1 magyarhold kaszáló 28*