A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon

430 NAGY GÉZA (szalonna, zsír, hús, só) kezelését is. Emellett azonban a kocsisgazda tisztét is el kellett látnia, vagyis a kocsisok tőle kapták meg a parancsot a másnapi munkára. Nem kellett viszont a kulcsárnak a határban felügyelni a munkára,- hanem mindig a tanyában tartózkodott. A béresgazda a béresek munkájáért volt elsősorban felelős, de tulajdonképpen az egész mezei munkát ő irányította. A kapott parancsot továbbadta a béreseknek. A cselédséget ő ébresztette reggel, amikoris a háza előtt levő harang vagy síndarab megkondításával jelt adott a felkelésre, az etetés megkezdésére. A jószág etetése, itatása után mehettek a cselédek reggelizni, majd a gazda jelezte a befogást is. A határban is ő adott jelt a kifogásra, az ebéd kezdésére, befejezésére, a hazaindulásra. Amikor pedig a béresek nem dolgoztak a határban, a béresgazda a napszámosokkal volt kint. Ahol nem volt intéző, ő volt a felelős a tanyában mindenért. A kerülő talán a legszabadabb ember volt mindenkinél az uradalomban. Munkahelye a széles határ tavasztól őszig, míg ősztől tavaszig vagy a napszámosokra ügyelt fel, vagy a terményszállításoknál kísérte a szállítmányt és adta át az uradalom nevében. A kerülő kötelessége volt a téli körvadászatokhoz hajtókát szerezni a faluból, vagy ha a favágás megkezdődött, a favágásra jelentkezők összeírása. Ez nem volt nehéz munka, mert mindig sok volt a jelentkező, sokszor több, mint amennyire szükség volt, pedig nem is fizettek érte az uradalomban, hanem ez naptudásnak számított, és a jelentkezők a munka végeztével este egy-egy balétát kaptak.

12 Ha összegyűjtött valaki 6 balétát, akkor tavasszal ezért vagy egy hold kaszálót, vagy egy hold földet kapott feles művelésre. A kocsisok a szállítást végezték, de ha szorult a munka, akkor az uradalomban is dolgoztak a szántásnál, vetésnél és egyéb mezőgazdasági munkáknál. A kocsisok közül került ki a parádéskocsis is. A Becskeden külön volt kocsisa az intézőnek és a grófnak. A gróf parádéskocsisa azonban csak akkor volt munkában, ha a gróf meglátogatta a birtokot. Egyébként mindig a tanyában tartózkodott, hogy a gróf érkezése esetén kéznél legyen. Hogy munka nélkül ne legyen, az ő kötelessége volt a csikók betörését, igához szoktatását végző kocsisok irányítása. A gróf parádéskocsisának igen nagy tekintélye volt. Vele még az intéző is másképpen bánt, mint a többi cselédemberrel. A béresek végezték az uradalmi tanyák területén a mezőgazdasági munka nagy részét, köztük a szállítást és mindenféle igásmunkát. Kötelességük volt a szántástól a betakarításig minden munka, beleértve ebbe a takarmány kaszálását, összegyűjtését és összerakását is. Az elsőbéres tulajdonképpen ugyanúgy dolgozott, mint a többi béres, de amikor a béresek munkába indultak, ő hajtott elöl, a szántásnál is az ő ekéje járt elöl, és kaszáláskor is ő volt az első kaszás. Szóval neki kellett mozgatni — ha kellett szóval is — társait. Nem minden uradalmi tanyán volt pásztor. Ahol volt, ott tavasztól őszig kint volt a legelőn, amikor meg beszorult a jószág, a takarmányozással foglalkozott. Külön kell beszélnünk a cselédgulyásról és a cselédkondásról}

5 Ezek olyan emberek voltak, akiket az uradalom nem tudott semmire sem hasz-