A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon

CSELÉDÉLET A KARCSAI TANYAKON 429 den, illetve a grófi birtokon. Volt itt kulcsár (magtáros), béresgazda, elsőbéres és kerülő. A Córóson azonban egészen az 1930-as évek végéig a béresgazda volt az egyedüli vezető, majd ezután gyakornok került a tanya élére, akit itt segédtisztnek neveztek. A vezetők egymáshoz való viszonya különböző volt. Általában meghatározta a függőség. A tanult vezetők nem tartottak társasági kapcsolatot a tanyán élő más vezetőkkel. Ennek társadalmi, gazdasági okai voltak. Egy intéző jövedelme ugyanis jóval nagyobb volt, mint más tanyai vezetőké. A becskedi uradalom főintéző]ének 1938-ban a havi jövedelme 400 P volt, ezenkívül 10 db tehéntartása, 5 db kocatartása volt az uradalom kosztján, de az uradalom termeivényeiből is annyit használhatott fel a háztartásában, amennyit éppen szükségesnek tartott.

9 Az intéző iskolázottsága is nagyobb volt, mint a többi tanyai vezetőé, ezért nem is melegedhettek össze. Inkább a falusi értelmiséggel tartottak társadalmi kapcsolatot, és az intézők között is megvolt a kapcsolat. Az elválasztódás megvolt az uradalom kisebb vezetőinél is. Szinte külön kasztot képviseltek az uradalomban a mesteremberek, de ezek közül is a gépészek. Velük még az intézők is nagyobb tisztelettel beszéltek, mint más cselédekkel, vagy a kisebb vezetőkkel. A gépészek az uradalmon belül csak egymásközt tartották a kapcsolatot, esetleg a magtáros tartozott a baráti körükbe. A falu lakossága cselédnek tartotta az uradalomban élők közül mindazokat, akik kommencióért dolgoztak, vagy ahogy mondták: szolgáltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy így is kezeltek mindenkit ezek közül. Akivel szemben függőségi viszonyba kerülhettek, vagy akinek a segítségére szükségük volt, azzal több tisztelettel bántak. így kezelték a mesterembereket, a kertészt, a kerülőt. Hogy miért? Mert a kerülő például igen sokat segíthetett a résziben kapált kukorica reszelésénél, hogy a nagyobbik része jusson a művelőjének. A mesteremberekre is rászorultak, a kertésztől pedig gyümölcsfa csemetét lehetett szerezni, ami az 1930-as években még elég nagy szó volt.

10 Az uradalmak tanyáin mindenütt megvolt a cselédek által felállított rangsor. A cselédek között is voltak olyanok, akik többre tartották magukat a másik cselédnél. így következtek közöttük rangsorban a kocsisok, béresek, pásztorok. A gazdaság szervezete és rendje szerint a kisebb vezetőknek minden este parancskihirdetésre kellett jelentkezni az intézőnél. A másnapi munka végzésére ekkor kapták meg a parancsot, miután beszámoltak az aznap elvégzett munkáról. A kapott parancsot azután továbbadták beosztottjaiknak. A fegyelem igen nagy volt. A cselédség ellenvetés nélkül teljesítette mindig az utasításokat. Igaz, hogy nem tehettek mást, mert ha kifogás merült fel valamelyik cselédember munkája ellen, az szedhette marasztáskor a sátorfáját és kereshetett új gazdát, új tanyát magának.

11 Mi volt a cselédség feladata, munkája az uradalomban? A kulcsár a gazdaság magtárát kezelte. Ez azonban nemcsak a terményről való elszámolást jelentette, hanem egyúttal a gazdaság működéséhez szükséges anyagok beszerzését, tárolását, kiadását, az élelmiszerek