A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

LAJOS Árpád: Mancsozás, tekézés (népi gyermekjáték)

416 LAJOS ÁRPÁD ütött tekét surcaikban igyekeztek felfogni. (A tekét itt kőrisfa gáncsából, dudorából vágták ki.) Dél-Borsodban a Hejő menti Hejőkürt községben visszatér e játéktípus rnancsozás elnevezése. A fagolyó neve: mancs, az ütőfa: mancsbot. A mancs szó varázsa elérte a dél-hevesi alföldi jellegű községeket is. A Tárna alsó folyása mentén elég jól ismert, bár keveredik más fogalommegjelöléssel. Például Tarnazsadányon e jól ismert játéktípust mancsozásnak hívják, a játékeszközök elnevezéseiben keveredés: a fagolyó neve: -mancs, az ütőbot neve: tekeja. Füzesabonyban már egységesebb a terminológia: mancs és mancshajtó. Kerestem a fagolyós játék két fő típusát északkeleten, a Kárpátalja előőrsének számító abaúj-zempléni Hegyközben, de eredménytelenül. A Füzérvölgyben, Ronyvavölgyben emlegetik a bigézést, métázást, egyéb labdajátékot, de a fagolyóval való játszásra adatközlőt nem találtam. Vágáshután megismerkedtem Suba Lajos adatközlővel, aki Ungból származott el ide (70 éves, 1972) mint fiatal legényember telepedett le Vágáshután. Érdeklődésemre leghatározottabban kijelentette, hogy Ungban sem játszottak mást fagolyóval, csak a kuglizást ismerték, sőt, kiterjedt kárpátaljai rokonsága fiataljai is csak kugliztak a fagolyóval. A régi években ugyanígy, eredménytelenül kerestem a hajítófás fagolyó játékot a Dunántúlon is. E negatív jelenség mellett szól a zalai kiváló sportjátékgyűjtőnek, Bödei Jánosnak a zalabaksai játékokról szóló cikke. (Lásd 407. 1.) Az itteni fagolyós játékoknak bőséges sorát tárja fel, de ebből az anyagból teljesen hiányzik a hajítófás fagolyó játék. Gönczi Ferenc sem említi. Hajdú Gyula új könyvében (,,Magyar népi játékok" Bp. 1971.) sincsenek analóg példák a Dunántúlról. Rokon játéktípust az Alföldön még a Hajdúságban találtam (Konyár, Derecske). A szakirodalomban található adatok jól támogatják a palóc rnancsozás (mancsolás) észak-déli elterjedésének vizsgálatát. Tálasi István igen értékes adatközlése a régi időkből: ,,A rnancsozás az Alföldön".'' Az adatközlés egy XVIII. századi jászkun kerületi tilalomra vonatkozik (a szóbanforgó helységek: Kunszentmárton, Kiskunfélegyháza): ,, . . . az manccsal való játék eltilalmaztatott." (valószínűleg azért, mert a repülő játékeszközök kárt tehettek emberben, anyagban egyaránt). Tálasi István megjegyzi: lehet, hogy csak néhány palóc származású betelepülővel is bíró helységben, pl. Félegyházán játszhatták, de az is lehet, hogy a rnancsozás szerte általános volt. Ez utóbbi feltevést eddig nem tudjuk igazolni. Hajdú Gyula adatai is a terjedés alföldi irányát látszanak igazolni. A „Magyar népi játékok gyűjteménye" új adatai a palóc játéktípus rokonságához : Mancsozás néven, őrhalom. (Nógrád. Gyűjtő: Náday Pál.) Dorner Aurél, s a magam gyűjtését követőleg a harmadik adat, illetőleg változat ugyanegy községből. Játékeszközök: mancs 5—6 cm átmérőjű fagolyó és mancsbot, 40—50 cm hosszú, enyhén hajlított, az ütőrész felé szélesedő négyszögletes vagy gömbölyű ütőfa. Határvonaltól határvonalig játszót-