A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS UTÁN évi szakadatlan munka után a zenekar tagjainak sikerült elérniük, hogy 1949. augusztus első hetében a Balaton partjára mehettek üdülni. Egy hetet töltöttek Fonyódon a legjobb hangulatban, amely a fürdőtelep üdülőire is ráragadt. Az üdülők részére 3 alkalommal ingyenes hangversenyt adtak, amelyeknek sikere példátlan volt a zenekar életében. Minden alkalommal minden számot meg kellett ismételni. Az utolsó alkalommal a szokásos szünet után a résztvevők rövid köszöntő beszéd kíséretében ajándékokkal halmozták el a zenekar tagjait és virágesőt zúdítottak rájuk. Hazatérése után újabb támadások érték a zenekart, keretét 11 000 Ft-ra csökkentették. Ettől az időtől kezdve a zenekar munkája a rögtönzött, tervszerűtlen és főleg jelentéktelen szereplések miatt szétforgácsolódott. Sok volt a huza-vona a zenekar szereplésével kapcsolatban. Az események megrendítették a zenekar tagjait, többen másfelé is kötelezettséget vállaltak, sőt kiléptek a zenekarból. A miskolci hangversenyek elmaradtak. A zenekar fejlődése megállt, újabb kilépések következtek be, a hangulat demoralizálódott, ami a zenekar művészi színvonalát jelentősen csökkentette. Ilyen helyzetben 1951 áprilisának egyik próbáján megjelent a szakszervezet elnöke, aki közölte a zenekar tagjaival és a karmesterrel, hogy a karmestert a mai napon leváltják, iskolára küldik, hogy továbbképezze magát. 19. kép. A zene- és énekkar által kétízben elnyert serleg