A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

AZ 1920-AS NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MISKOLCON 321 tanak. Ennek a határozatnak az előzményei a következők: a budapesti kisiparosok átiratot intéztek a miskolciakhoz, amelyben feszólítják őket, hogy „ . . . az iparosság érdekeinek védelmében . . . alakítsák meg az Ipartestületek Országos Szövetségének politikai pártját", s a nemzetgyűlési választásokon a kisgazdákkal egyetértésben állítsanak jelöltet.

38 Az Iparospárt megalakulását akadályozta, hogy Gallovich Jenőnek, a vidéki kamarák volt titkárának „ . . . igen sok híve van Miskolcon . . .", és mivel Gallovichot a Kisgazdapárt kívánta indítani Miskolcon, ez azt jelentette, hogy a kisiparosok nagy része a Kisgazdapárt miskolci szervezetébe tömörült. Az Ipartestületek Országos Szövetségének Politikai Pártja ezért már eleve csak az iparosok egy részére számíthatott. Arról nem is beszélve, hogy az új pártban sem volt egység. Az Iparospárt, éppen azért mert a kispolgárság egy rendkívüli heterogén rétegét kívánta összefogni, már eleve nem játszhatott komoly politikai szerepet 1920-ban. Az Iparospárt elnöksége hű tükörképe ennek a heterogén összetételű politikai csoportnak. Az Iparospárt miskolci szervezetének elnöke Potenga Ferenc, tekintélyes építőmester lett. Potengát a tekintélyesebb iparosok vezérüknek tekintették és legszívesebben Gallovich Jenő „ . . . mellé csoportosulnának, mert olyan elveket vall, amelyek a szélsőséges felfogásokat jobbról is, balról is kizárják.

39 Köztük sokan vannak olyanok, főleg vasutasok, akik Róbert Emil, keresztény párti jelölt táborából jöttek át. A párt alelnöke Huska Vilmos lett, aki egyúttal a legerősebb szakmai szervezetnek, a Vas- és Fémiparosok Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte. (Huska Vilmos ui. fegyvermester és gazdag fegyverkereskedő volt, 1922-ben a demokrata blokk jelöltjeként bekerül a második Nemzetgyűlésbe.) Huskáék állásfoglalása, éppen azért mert a legerősebb szakmai szervezetre támaszkodhattak, döntő lehetett az Iparospárt további lépéseit illetően. A Huska által vezetett csoport tagjainak nagy része keresztülment a szakszervezetek politikai iskoláján és egyértelműen elhatárolta magát nemcsak Andrássytól, hanem általában a polgári jelöltektől is. A Vas- és Fémiparosok Szövetségének január 13-án tartott ülésén a szövetség vezetősége Huska elnöki megnyitója után úgy határozott, hogy mind a belső, mind pedig a külső kerületben az SZDP jelöltjeire adja le szavazatát. Ezzel a határozattal a vas- és fémiparosok egy része nem értett egyet, ezért ezek kivonutak az ülésről és külön nyilatkozatban jelentették be, hogy Andrássy, illetőleg Gallovich és Róbert Emil jelölését „ . . . tartják célszerűnek és az iparosság érdekében valónak."''

0 Tarnay egyébként a szociáldemokratákkal kapcsolatban is tudatosan vezette félre a Középpárt vezetőit. Talán bizony pontosan Tarnay nem tudott volna azokról a nehézségekről, amelyek a szociáldemokrata jelöltek személyét illetően felmerültek Miskolcon. Egyébként is január 10-e körül már nyilvánvaló volt, hogy a Szociáldemokrata Párt részvétele a választásokon több mint kétséges. A Magyar Jövő 1920. január 10-i számában szokatlanul éles hangú vezércikkben támadja a SZDP-t: ,, . . . résen kell lennünk, mert fenyeget ismét a vörös rém . . . nem engedhetjük meg, hogy ezt az országot az adott viszonyok között olyan emberek vezessék, akik n