A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon
AZ 1920-AS NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MISKOLCON 311 tosságát, és természetesen a titkos szavazás előnyeit, szokatlan eréllyel kezd neki a választási harcnak, elsősorban a sajószentpéteri kerületben, ahová ekkor Diósgyőr is tartozott. Miskolcon kívül tulajdonképpen csak itt volt igazán komoly esélye a pártnak arra, hogy jelöltje mandátumhoz jusson. A párt, véleményem szerint nagyon helyesen, nem fecsérelte az időt a kerület kisközségeinek „megdolgozására", hanem minden erőt a munkások által lakott ipartelepeken vetett be. A központi pártiroda a kerületet négy körzetre osztotta Diósgyőr, Sajószentpéter, Sajókazincz és Bélapátfalva székhelyekkel. Ezekben a helységekben választási irodákat állítottak fel és innen irányították az agitációs munkát. A vasgyári dolgozók janár 7-én tartott forró hangulatú nagygyűlésén a szociáldemokrata párt egyik jobboldali vezetőjét, Kruppa Rezsőt jelölték. Kruppa már január 11-én újabb nagygyűlésen mond beszédet a vasgyári munkásétteremben. Kruppa ebben a beszédében — amely tónusát tekintve alig különbözik más jobboldali vezetők beszédeitől — a falusi választókra való tekintettel a földreform szükségességéről beszél és a mezőgazdasági cselédek jogviszonyainak szabályozását követeli. Kruppával szemben a keresztény pártok Hermann Miksát jelölik. Hermann Miksa ekkor a Műegyetemen a Gépészmérnöki Kar dékánja volt, elismert, jó nevű tudós, kitűnő szakember hírében állott. Mint politikus, Bethlenhez közel álló konzervatív csoporhoz tartozott. Hermann feltétlenül számíthatott a vasgyár műszaki gárdájára, hiszen a magyar műszaki élet egyik legnagyobb alakja volt ebben az időben. Hermann jelölése után természetesen a szociáldemokrata Kruppa megválasztása még akkor sem volt elképzelhető, ha történetesen a párt el is indul a választásokon. A körletparancsnokság mindezek ellenére a sajószentpéteri választókerületben igen aktívnak mutatkozott. Sajószentpéteren a nemzeti hadsereg a középületek falait teleragasztgatta uszító és fenyegető hangú plakátokkal, holott egy kormányrendelet (5988/1919. ME. rend. 11. §.) szerint tilos volt középületekre választási plakátokat kiragasztani. Nagy Pál körletparancsnok egyenes utasítására a diósgyőri karhatalmi egységeket megerősítették és január első napjaiban maga Nagy altábornagy provokatív látogatást tett a községben, ahol megszemlélte a karhatalmi egységeket. 10 Az ózdi, edelényi és mezőkövesdi kerületekben a szociáldemokraták a hatóságok terrorja és a kisgazdák demagógiája miatt gyakorlatilag nem tudtak részt venni a választási küzdelmekben, politikai erőként újból csak 1945 után jelentkeznek csupán. Az országos pártvezetőség, de méginkább a borsodi szervezet tisztában volt a miskolci választások jelentőségével, és nyilván a borsodi szervezet vezetőinek figyelmét is elsősorban a miskolci események kötötték le. Az országos pártvezetőség tekintve, hogy a külső miskolci választókerület mandátuma biztosnak látszott, továbbá Reisinger, kiesése miatt, nem léphetett fel mint képviselőjelölt, elsővonalbeli vezető politikusait kívánta felléptetni a két miskolci kerületben. Olyan embereket, akiket feltétlenül mandátumhoz akart juttatni. Az viszont nagyon jellemző, hogy a vidéki választókerületeket átengedik a párt megyei vezetőinek.
