A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

276 KATONA IMRE 1838-ban gyermeke születik, majd 1839. március 23-án újabb. Mayer János ekkor 27, felesége Csernoszter Cecília — Csernoszter János pápai polgár és Schuster Erzsébet leánya — pedig 22 éves. Mint már említettük, herendi korszakából több kőedénytál maradt fenn MAYER. J. HEREND jelzéssel. Fischer Móric 1840-es herendi massza jegy zekéből úgy tűnik elénk Mayer alakja, mint aki főleg a masszák és mázak mestere. Különösen a masszákkal s azok összetételével foglalkozott herendi művezetősége idejében. Működése Telkibányán teljesedett ki, ami abból is tükröződik, hogy Sárospatakon 1845. július 14-én tartott igazgatósági ülésen részt vevő Mayer János gyárigazgató érdemei fényes elismerésben részesültek, mert megállapították, hogy az a 10 000 forintnyi kölcsön, amely Moll József kassai nagykereskedőtől az uradalmi pénztár részére az elmúlt 1841-dik évben vétetett fel, a gyári jövedelemből kifizettetett ,,a Moll József 3000 írtban át vett debreceni raktár árának betudásával". Mayer János érdeme nemcsak, és nem elsősorban ebben van, hanem inkább abban, hogy megszervezte a termelést s ezzel megszüntette a gyár ráfizetéses voltát. A lerakatok tulajdonosaival, nemcsak Moll Józseffel, hanem az ugyancsak kassai Mihalik Adalberttal is sok baja, pöre volt az uradalomnak — az akták még a Helytartótanácsot is megjárták — de Mayer fáradságot nem kímélve megoldotta a ráfizetéses termelésnek ezt az évek óta sajgó problémáját is. Ezzel biztosította a zökkenőmentes árusítás feltételeit, egyidejűleg azonban minden eddigi igazgatónál többet tett a termelés növelése érdekében. Ha a gyár Mayer idejében — tehát 1842 után készült áruit —az 1838 előttivel hasonlítjuk össze, érdekes eredményre jutunk. A Hüttnerek idejében főleg művészi szempontok érvényesültek a gyár termelésében. Törekedtek a szép, díszes kivitelű áruk előállítására. A cseh porcelángyárakhoz hasonlóan gazdagon aranyozták edényeiket s ezzel bizonyos felületi hatást értek el. Az arany gazdag alkalmazásán kívül a finoman festett edény-készítmények is elég gyakoriak Telkibányán 1831 és 1838 között. Feltűnő, hogy készítményeik között viszonylag sok a díszműáru és kevés a használati rendeltetést kielégítő edényféleség. Már korán — a 30-as évek elején — kifejlesztették a kisplasztikát, ami nemcsak arra mutat, hogy ügyes mintázóik, tervezőik voltak, hanem arra is, hogy a gyár gipszkészítőkben sem szűkölködött. Mégis talán az edények festettsége a legszembetűnőbb. Mayer János nyíltan szakított a hüttneri korszak tradícióival és nem az áruk művészi kialakítására koncentrált, hanem a jó kialakítású és csinos külsejű edényárukra. Ebben az időben — legalábbis ami az 1840 -es évek elejét illeti — jelentősen megnövekedik az edényáru a gyár készítményei között. Részben új, de többnyire inkább a hüttneri korszak edénymintáit sokszorosítják. Készítményeik között elég sok a plasztikus mintájú, festést egyáltalán nem, vagy alig igénylő edényféle. így pl. évtizedekig keresett és szívesen festett áru a fenekén plasztikus szőlőleveleket mutató karéj os-táltípus, melyről biztosan tudjuk, hogy Hüttner mintája volt. Legalábbis mindenhol feltűnik, ahol Hüttner megfordult, így nemcsak Telkibányán és Miskolcon, hanem Apátfalván is. Az egyik 1838-as évszámú és MISKOLCjelzetes tálon ott van a ,,H"-betű, szerintünk Hüttner monogramja. Érdekes hogy ez a táltípus Telkibányán még 1853-ban is feltűnik. Egyébként