A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése
270 KATONA IMRE van egy adat, mely első olvasásra arra enged következtetni, hogy Mayer János már 1841-ben Telkibányán van, a gyár fennmaradt személyzeti jegyzékéből, valamint a jegyzőkönyv tüzetesebb tanulmányozásából azonban kiderül, hogy telkibányai megjelenése nem áll ellentétben a herendi maszszajegyzék adataival. Abból ti., hogy 1845-ben kéri ,,a' gyári pénztáron múlt 1841-ik évről fennmaradt követelései"-t, még nem következik, hogy már 1841-ben ő volt a porcelángyár igazgatója. Ha személye azonos a hasonló nevű pápaival, akkor sem követhető olyan időbeliségben a Pápa, illetve Herend és a Telkibánya közötti kapcsolat, ahogyan a nyílszerű jegyből ezt Molnár feltételezte. Ugyanis Mayer pályafutása Pápáról és nem Telkibányáról indult el, mint ezt a nyílszerű jelből s az ezt ábrázoló porcelánok évszámából következtették. Mayer Pápáról került 1839-ben Herendre és innen mehetett Telkibányára. Felmerül a kérdés, nem lehetett-e Pápát megelőzően Telkibányán s nem ott tanulhatta-e mesterségét. Telkibányán szinte állandóan tartottak inasokat. Ennek első írásos nyomaira az 1836-os személyi kimutatásban bukkanhatunk. Ebben olvashatjuk — többek között —, hogy „a fabricabeli Inasok tartására, amelyre vágynak egyre holnaponként 6 f(orint) 2 véka Gabona, 1 véka búza" fizetendő. 2 ' 1 Később, 1839-ben (márc. 6-i igazgatósági ülés határozata alapján), a válság éveiben a havi 6 forintot 4 forintra csökkentik. 20 A nyílszerű jelen kívül is található számos olyan sajátosság, mely Pápa és Telkibánya készítményeit jellemzi. Ezt különösen a Keresztes-gyűjtemény néhány darabjával bizonyíthatjuk. Pápa és Telkibánya között fennálló stiláris kapcsolat egyik legpregnánsabb emléke egy 13,5 cm magas és 7 cm átmérőjű hengeres testű kanna, 2 " mely első ránézésre telkibányainak hat, a benyomott jegy alapján azonban kétségtelenül pápai eredetű. Az Iparművészeti Múzeum magyar kőedény gyűjteményében számos hasonló típusú kanna található. A horvátországi Krapinától az erdélyi Batizon, Kassán, Telkibányán, Murányon és Tatán át Pápáig, illetve Herendig egyaránt megtalálható. Kéry Bertalan pápai kőedény gyárról írt nagyszabású monográfiájában ezt a kannatípust osztráknak tartja és úgy véli, hogy a Pápán letelepült A. C. Windschügel hozta magával S. Pöltenből, melynek kőedénygyárának Pápát megelőzően művezetője volt. Miután a pápai kőedénygyár 1802-óta áll fenn, ennek hatása sokkal valószínűbb, mint fordítva. Az említett hengeres testű pápai kannát különböző szélességű körkörös zöld csíkok futják körül. Nemcsak ezért érezzük telkibányainak — ahol a körkörös zöld díszítés gyakori volt —• hanem, mert e kannának van egy Pápán sajátosult típusa. Ezen a hengeres testet a szűk száj üreggel összekötő konkáv felület e típusénak több mint duplája. Érdekes, hogy ezt az állítólagos S. Pölten-i kannatípust — eddigi tudomásunk szerint — csak Tatán gyártották. Egy ilyen tatai kőedény kanna múzeumunk gyűjteményében is található. 27 Fonákján „TOTTIS" olvasható. E szerint a tatai gyár 1830 körüli készítményének tekinthető. A telkibányaiakhoz hasonló pápai kanna anyaga nem kőedény, hanem porcelán. Tudjuk, hogy Fischertől a gyárat 1839-ben megszerző Mayer J. György egyik első teendője volt, kőedénygyárának a Weedgewood és porcelángyártás jogainak megszerzése a Helytartótanácstól. Az 1842-es pesti Iparműkiállítás katalógusának Kossuthtól származó beveze-
