A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

26 HUSZTY SÁNDOR ság díszét és javát mondja magáénak. Ennyi a kiadványok keletkezése; s a forgalma? Fel van jegyezve akárhányszor, hogy az Academia kiadványaiból soha sem kelt el több öt példánynál! a term. tud. társulat kiadványára nézve ugyanez áll. Már pedig ez a két intézmény ugyancsak az érett nemzedék zömében mozog! azt sem lehet állitani, hogy selejtes dolgokat mivel. — Ez az a mérték, amely szerint én az érett nemzedéket becslem. A párhuzamtól kegyeskedjék felmenteni. Amit itt elmondottam, ez közvetve a második tételemre is béfoly, mert a német társulat, mely németül ir, 40 millió lélek elismert, magas fokra fejlett intelligentiajára épit, holott a magyar társulat — mondjuk 6 millió léleknek még csak fejlődőfélben lévő, jelenleg még igen gyenge, csekély számú intelligentiajától könyörgi a kegyes pártfogást. Én legkevésbé sem csodálkozom azon, hogy a szebeni társulat irományai árából fedezi évi kiadásainak tetemes részét: ami a németnél nélkülözhetetlen szükséggé vált, azt nálunk ajánlgatni kell. Ha már mostan muzeumunk reformjára gondolok, az elősoroltakat veszem figyelembe; annyival inkább, miután csakis az irodalmi productum (akár a közvetlent, azaz: egy intézetnek rendes kiadványa, akár közvetettet, azaz: amelyhez az anyagot szolgáltatta — vesszük) határozza meg az illető intézet értékét. A többi kifolyásai másodrendűek, pld: az a benyomás, felvilágosítás, útbaigazítás, amelyet a szemlélők zöme tárgyai megtekintéséből meríthet. E két tényező ugy viszonylik egymáshoz, mint egy szorosan tudományos mü egy u. n. népszerű előadáshoz: mind a kettő jó a maga helyén, de csak az első haladás. A reform, amiként én óhajtanám a következő: Azok a tagok, akik kivételesen átértették az intézet hivatását, szükségszerűségéről meg vannak győződve, conservativ állást foglaljanak el általánosságban, és építsenek ott, ahol még építhetni: az ifjú nemzedéknél. Legyen kötelezve a múzeum minden rangú és rendű tanodát felespéldányaiból öszveállitott rendszeres gyűjteményekkel ellátni, mégpedig egy megalapítandó minta szerint, hogy egy egyforma felvilágosító füzetkét lehessen hozzá mellékelni. Ez egy tőke, amely gazdag kamattal fizetne az intézetnek, mert nemcsak a tanár vagy tanitó kapná meg azt az irányt, amelyre szüksége van s amelyet eltalálni nincsen önálló talentuma, hanem a tanulónak is alkalma nyílnék a gyűjtést, későbben tanulmányozást megkedvelni, s a természeti tudományok közönségét vagy akár előmozditóit szaporítani, s majdan a muzeumot a szükségesség érzetétől ösztönözve gyámolítani. A szülék, amelyek a gyermeket megdorgálják, amiért hogy burjánt, kavicsot, kígyót, békát hoz a házhoz — okszerű oktatás által nyert eredmények által meggyógyulnának az előítélet nyavalyájától. Ha ugy sikerült közönséget nevelni, akkor megszűnik az experimentatio és kezdődik a haladás. Ha tekintetbe vesszük azt a tagadhatatlanul fennálló körülményt, hogy ugy nemzetiségi mint tudományos viszo-