A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

264 KATONA IMRE hanyagolható szempont — a szomszédos Ung megyében is több kaolinlelőhely működött már a XIX. század közepén. Figyelemre méltó a Pesti Hírlap egyik 1846-os

10 cikkének ilyen vonatkozású állítása. Ung megyéről: „—Van ugyan is nemzeti iskolánk, s a' rom. cath. külön iskolájuk, van posztógyárunk, fűrészmalmunk, czukorgyárunk, és egy gyár, mely a' megyénkben létező porczellán-földet idegen alkatrészeitől megtisztítja, hogy 5. kép. Fedeles tál. Porcelán, Telkibánya, 1831. Iparművészeti Múzeum tulajdona (Ltsz. 58. 927.) igy megtisztítva adjuk a' külföldnek, mert mi — fájdalom — fel nem használhatjuk, — van még védegyletünk és casinoi egyesületünk" 1853-ban olvashatunk újra az Ung megyei, nevezetesen dubrinicsi kaolinról és a cs. és kir. finánczkerületi igazgatóságnak ,,egy porczellángyár építésére" tett elhatározásáról.

1

' A termelési kapacitás kihasználására irányult az új massza-malom építése is. A gyárnak ugyan már volt massza-malma, hiszen e nélkül a termelés folytatása lehetetlen, azonban a massza — „malomra menő tsekély víz télen által késő Tavaszig egészen be szokott fagyni", nyáron viszont el szokott apadni, ezért a malom jelenlegi formájában nem elegendő ahhoz, hogy vele „elegendő massza készíthessen". Valószínűleg ez is akadályozta a termelés megfelelő volumenű kibontakozását. Ezért szükségessé vált a régi mellett egy újabb massza-malom építése. Ezt valószínűleg 1838-ban kezdték el, mert az 1839. március 6-i igazgatósági ülésen

18 „már nagyjából készen levő"-nek említik. Ez a fürdő alatt épült, s