A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

258 KATONA IMRE delkeztek színes festékkel, vagy — s inkább ez a valószínű — nem tudták a festéket ráégetni a felületre. Ezért a színes jelenetet hidegen, olajfestékkel festették. A festő, akit név szerint nem ismerünk — hiszen a jegyzékben sem szerepel —, szépen dolgozott. E szerint a jegyzékben való szereplés csak azt jelenti, hogy a gyári alkalmazottak, munkások közül őket fizették az uradalmi kasszából, a többieket talán az igazgató fizette közvetlenül abból az alapból, melyet külön e célra rendszeresítettek szerződés alapján. A telkibányai gyárnak több olyan munkása volt, akiknek neve nem maradt fenn a „Fabricai Státus personálisban", noha telkibányai tartózkodásáról kétségtelen adataink vannak. így pl. az 1839. március 6-i igazgatósági ülésen „Olvastatot Filep János I. Bányai béres folyamodása melly szerint panaszolja, hogy tulajdon házátul a majorba menvén lakni, noha az uradalom az ő Házába bizonyos Reviek nevezetű Fábrikást szállított, még is rajta a robot váltság és Taxa 10 váltó forintokban megvétetett, . . .'". Reviek nevezetű fábrikásról nem tudunk, pedig telkibányai szereplését hiteles dokumentum bizonyítja. Ezenkívül a személyzeti kimutatásban pl. egyetlen festővel sem találkozunk, pedig a telkibányai készítmények éppen díszítettségükkel, dicséretes külsejükkel ragadták meg a szemlélőt. Valószínűleg éppen azért fordult elő olyan gyakran, hogy az igazgató fizette őket, mert talán ez az ő feladata és kötelessége volt olyan gyári munkás esetében, aki nem szerepelt az uradalom „Fabricai Státus personálisban". Készítményeiket már csak azért is díszíteni kellett, mert nemegyszer külföldi edények alapján készültek gipszlevonat segítségével, tehát mérethűen. Széchenyi István 1832-es angliai útja után, 1833-ban Angliában vásárolt edénymintákhoz jutnak, 1834-ben pedig a siciliai királyságból régi antik edényeket, gipszeket és porcelánkészítési formákat szereznek be a telkibányai porcelán formavilágának gazdagítása és gyártásának művészi fejlesztése érdekében. Kínai és cseh minták ismétlése első pillanatban feltűnik a telkibányai készítményeken- A gyár már 1831-ben kitűnő festőgárdával rendelkezett. Ezt mutatja az a váza, mely 1831-ben készült, Bretzenheim herceg esküvőjére. Valószínűleg szintén erre az alkalomra készültek az FB monogramos, hercegi címeres edények is, melyek közül egyet a Windischgrátz-gyűjteménnyel egyetemben az Iparművészeti Múzeum kerámiagyűjteménye őriz. 1831-től 1838-ig terjedő időszak bízvást tartható a gyár fénykorának. Az ekkor készült edények, kisplasztikák esztétikus megjelenésükkel jól reprezentálják Bretzenheim herceg telkibányai gyárát. Bizonyos fokig még mindig uralkodik az a szemlélet, mely úgy igyekszik feltüntetni a regéci gyáralapítást, mint Bretzenheim herceg romantikus elképzeléseinek megvalósulását. E szerint a herceg számára — ha nem is teljesen, de bizonyos fokig — közömbös volt, hogy vállalkozása ráfizetéses vagy nyereséges, mert az a cél szerepelt elképzeléseiben — miként Széchenyiében, akivel kitűnő emberi, baráti kapcsolatban állt — hogy az ország elmaradottságának fokozatos, de kötelességszerű felszámolásában gyárak alapításának, létesítésének is szerepe van. Ezzel szemben — mint a tanulmány soraiból kicsendül — ez a szempont, ha Bretzenheimben egyáltalán fel is merült, alig érvényesült a gyár alapítása és működése idejében. Az alapítók és működtetők előtt alapvető szempont volt a gazdasági