A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

16 HUSZTY SÁNDOR bé akarom váltani. Lutherrel elmondom én is: itt állok, másként nem cselekedhetek, isten engem úgy segéljen! Ha vakmerő vagyok, eszközölje ki jó szándékom Méltóságod bocsánatát s engedje meg Méltóságod, hogy őszinte és mély tiszteletem kifejezése mellett ezentúl is maradhassak alázatos szolgája Herman. És hiszen tudja Méltóságod, hogy a természeti tudományok, hazánkban gyenge Missioja nemcsak más nemzetiségek hasonló törekvéseit kell hogy túlszárnyalja, hanem meg kell hogy küzdjön a saját faj — mondom — indolentiajával is. E küzdelemben pedig, legalább amenynyiben az állattan érdekei forognak fenn, nem várhatunk a szintén pangó királyhágóntuli erők segítségére, mert ez késedelem lenne és minden percznyi késedelem a versenyző ellen előnye. És minek folytatnók a versenyt oly téren ahol, mint ez esetben az Academiánál — ez idő szerint csak másodrendű szerepet viselhetünk — ha van oly küzdőterünk, ahol elsők vagyunk, oly küzdőterünk, amelyet az ellen hiúz szemmel kisér? Ezek meglehet separatisticus elvek, ha politice veszem, de ha a magyar tudományos törekvés szempontjából vizsgálom, csak szükséges tacticát látok abban, hogy mi erdélyiekül Szebennel s a magyarok Béccsel szemben foglalnak állást. Ha ez Méltóságod helyeslésével találkoznék, akkor —azt is ki merem mondani — nem látom bé, hogy lehessen a Brassai Syrrhaptes czikkének az a hatalma, hogy Méltóságodat mint Erdélyi Auctort kitilthassa; jelesen akkor, amidőn Méltóságodnak teljes szabadságában áll a csapást ugyan azon a helyen felfogni s ha kell visszamérni, amelyen irányoztatott? — És Brassai minden tudománya daczára csak egyes személy, nem pedig korszak, hogy tilthatna ki tehát valakit akár birálattal akár polémiával oly térről, amely egy nemzetrész tudományos epochainak és stádiumainak jelzője? Higye el Méltóságod, rajongva kardoskodom évkönyveink mellett és nem nézem a személyt csak a magyar tudományos öszvesség ügyét! Szivesen támogatok én önálló müvet, de amennyire az Academiai viszonyokat ismerem, megvallom nincsen reményem, hogy a füzet önállóan jelennék meg s ha mégis, nem önálló, mert hiszen pártfogoltatik! Az itteni viszonyokat pedig tapasztalásból ismerve, a választmány az elnöktől le az utolsó tagig bizonyosan és méltán reám támadnak, amiért hogy nem ott dolgozok, ahol kenyeremnek két ötödét kapom, s annál inkább reám támadnak, mert az évkönyv kiadásánál a közreműködők csekély száma megfogyna egy köteles közreműködővel! Brassai előtt pedig lehetetlenné válnék!"

12 1867. Az előző esztendő különösebb esemény nélkül telt el. Ez az év már termékenyebb. Három cikket közölt Herman Ottó az évkönyvben. De talán ennél sokkal nagyobb jelentőségű, hogy az évkönyv végre német nyelvű kivonatait adja az értekezéseknek. Herman Ottó eszméibe jócskán beleillik ez az újítás, s bizonyosan nagy érdemeket szerzett megvalósulása körül.