A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez

ADALÉKOK A SÁROSPATAKI ÜJKERESZTÉNYEK (HABÁNOK) TÖRTÉNETÉHEZ DÉTSHY MIHÁLY A sárospataki „habánok", korabeli nevükön újkeresztények vagy ana­baptisták történetét Román János ismertette 1959-ben kiadott munkájá­ban. 1 A gondos összefoglalás elsőnek nyújtott áttekintést a Patakon 1645­ben letelepített közösség életéről, munkásságáról, majd 1680-ig lezárult felbomlásáról. Kiadatlan levéltári állagokban, különösen a Rákóczi család levéltárá­ban még gazdag adatanyag várt felkutatásra, amely érdekesen kiegészíti Román János úttörő monográfiáját. Patakon már 1645 előtt, a nagyobb közösség letelepedését megelőzően is dolgoztak és laktak egyes újkeresztény mesterek. Rákóczi György, aki Lórántffy Zsuzsannával kötött házassága révén Északkelet-Magyarország leggazdagabb földesura lett, korán felfigyelt a magyar—morva határszélen települt, jóhírű újkeresztény mesteremberekre. Uradalmi tisztviselői, akik sokrétű megbízásaiban eljárva Nyugat-Magyarországon és Bécsben szerez­tek be számára igényesebb, különlegesebb árukat, iparcikkeket, érthetően felkeresték az újkeresztény telepeket, amelyek Trenesén-megyei lednicei birtokához egyébként is közel feküdtek. Erről tanúskodik Trencsén me­gyei lednicei jószágkormányzójának, Réz Andrásnak néhány 1624. évi levele. Augusztus 16-án ezt írja ugyanis urának: „Szobocsisczara jüt­tem által, be tértem uala az uy keresztienekhez, ket par kesnel töbet sem találhattam ezis ugian drága, kertem hogi megh kett part czinall­janak. Az hintót czinalokhozis mentem uala, de mesterek othon nem leuen sémit sem uegeztem uelek, láttam ket oszlopos hintott de igen parast munka fekete kordouan 4 száz forintért mondgia egykett, nekem ugi teczik jobb mégis beezben csinaltatnj hog sem az uj keresztienekkel." 2 Réz tehát Szakolcáról jövet a Nyitra megyei Szobotisten járt, éppen abban a község­ben, ahonnan húsz évvel később az újkeresztények nagyobb csoportja köl­tözött Sárospatakra. A hintókészítőn kívül, aki helyett a további levelek tanúsága szerint is bécsi mesterrel készíttették el a hintót, a késcsinálókat kereste fel, akik Patakon is a legnevesebb mesterek voltak utóbb, és akik­ről két másik levelében is megemlékezik. 1624. szept. 2-án írja: „Uy ke­reszten keseketis nag (sagodna)k hattam volt hogy chinallianak, itelem Tisz­tarto Uram készen talalia Szoboczistan", majd okt. 21-én: „Ket par (száz?) uy keresztien kestnel töbnek szerit nem tehettem mentik magokott az uy keresztiének hogi göngi háznak szerit nem tehetik." 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom