A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871
9 Herman OTTÓ A KOLOZSVÁRI MÚZEUMBAN 1864—1871 HUSZTY SÁNDOR Kolozsvár jelenti Herman Ottó életének legizgalmasabb szakaszát. A tudós és szervező itt bontja ki robbanva hatalmas tehetségét, amit hányódó életének első 29 esztendejében körülményei belefojtottak és érleltek. Nem csoda hát, hogy minden életrajzírója ezt az időszakot ábrázolja érzelemmel telített barokkos mozgásban. Valóban döbbenetes, szinte sorsszerű Herman Ottó indulása. Ahogyan betoppan az ismeretlenségből a tudomány küzdőterére, ámult csodálatot ébreszt az elragadtatott tanítvány és alázatos krónikás Lambrecht Kálmánban. 1 Nyomait követő írásának epikus sodrásában csak dübörgő hullámok látszanak, keveset törődik a forrással, melyből az őserejű folyam eredt. Ezt a forrást bontogatjuk most és foglaljuk be: az indulatos polémiákat, hitvallásokat és a múzeumi hétköznapokat. Elfogja a munka láza — írja Lambrecht Kálmán —, tanulni vágyik és alkotni Herman Ottó. Ami szakmunkához csak hozzáférhet, azt áttanulja, három év alatt három évtized — önhibáján kívüli — mulasztását pótolva. Hogy tulajdonképpeni pályája kezdetén határozottan kijegecesedett iránnyal indult, azt életkora magyarázza meg. Ö maga több ízben mondotta: ,,az én életem titka abban áll, hogy engem előbb megkergetett az élet, azután kezdtem csak rendszeresen dolgozni". 1864. Az Erdélyi Múzeum-Egylet múzeumának igazgatója, Brassai Sámuel pályzatot hirdetett, melynek eredményétől olyan munkatársat remélt, akivel meglendíti a gyűjtemények feldolgozását. A pályázatra jelentkezett Herman Ottó is. Neki ezt válaszolta Brassai Sámuel: „T. barátom uram! Mart. 19-én kelt s az erd. muz. igazgatóságához czimzett levelét vévén, sietek válaszolni a következőkben: A természetőri segéd teendője röviden kimondva az, hogy a természetőrének, mely hivatal statútumaink szerint az igazgatósággal van kapcsolatban, minden működésében valódi résztvevője és ugyszólva hasonmása legyen: gyűjtésben, conservalásban, determinálásban, elrendezésben a természet mind három országában segítse. Ez természetesen nem azt teszi, hogy minden ágban jártas legyen, mert ezt kívánni is képtelenség; hanem ha azokban a szakokban forgott, melyek a t. őrééit, illetőleg az enyémeket kiegészítik, már nagyon ajánló vonás. Barátom uram, mint leveléből olvasom, a zoológiát választotta szak-