A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

394 KILIÁN ISTVÁN zők csak a XVIII. század második felében kezdik forrásként felhasználni, nagyobbára azonban csak a piaristák és különösképpen Pállya István.

58 Tény az, hogy az ismeretlen, talán kantai minorita szerző, a komédia keletkezése idejében még eléggé járatlan utakon járt. Ez a nagyszerű vígjátéktéma a XVIII. század elején még közelsem volt annyira népszerű az iskolai színpadokon, mint a század végén. A jezsuiták ezt a nyilvánvalóan társadalmi szatírát is rejtő témát nem kedvelték annyira, mint a század végén a piaristák. Minthogy szinte minden iskoladráma-téma vándortéma, s az iskolák, között kéziratban talán még jobban terjedt egy-egy jobban sikerült színjáték, mintha az nyomtatásban is megjelent volna, a közvetlen forrásokat a komédia saját környezetében kell keresnünk, azaz az iskolai színpadokon. A forrásul szolgáló kéziratos komédiák vagy elvesztek vagy egyelőre kallódnak. Minthogy iskolai színpadon a most bemutatott komédiatéma az elsők között szerepel, ezért sokkal könnyebben követhető ennek, a tématípusnak az utó-, mint az előélete. Ez a komédia rusticus imperans vagy másként Burgois gentilhomme-téma magyarországi változatának feltehetőleg a kezdetét rögzíti. Ez a téma is több motívumból tevődik össze. A legelevenebben talán az úgynevezett rusticus imperans téma hathatott az ismeretlen szerzőre, de a komédia egy-egy inductioja megírásánál egészen bizonyos, hogy használta a Bacchushoz kapcsolt vígjátéki témamotívum valamelyikét, vagy az istenparódiákat. A német jezsuitáknál már 1639-ben megjelenik a Rusticus imperans téma Grazban, Freiburgban,'" 1654-ben Hildesheimben Rusticus Moschus témájú komédiát játszanak.'

1

" Hasonló témát adtak elő 1692-ben Innsbruckban, 1698-ban Augsburgban, 1701-ben Eichstattban, 1739-ben Kölnben.

61 Magyar jezsuita színpadon először Sárospatakon játsszák ezt a témát 1664ben. Az eredeti téma írója Jákob Masen.

02 Kantában tovább él a téma, s minden bizonnyal ugyanennek a komédiának az ismeretében, talán más komédiák forrásul való felhasználásával is írja Miklósi Ambrus 1774-ben a Stolander című vígjátékot, majd ugyanő még ugyanebben az évben a Stolander prókátor és a négy mesteremberek a diétán című közjátékot.

1

'

3 1747-ben Plautus és Moliére vígjátékainak elemei keveredhettek egy Eperjesen előadott darabban.

0

' A XVIII. század végén ez a Rusticus imperans vagy Burgois gentilhomme téma virágzásnak indul. 1769-ben Egerben a moliére-i Úrhatnám polgár kerül színre az iskolában ,,a fenn-héjázó és maga sorsával meg nem elégedő embernek bolondsága" címen.

00 1780ban pedig a Kézdivásárhelyhez közelfekvő Csiksomlyón játsszák a Rusticus imperans témát.

00 Nem kétséges, hogy az iskolai darabok írói szívesen tűzték tollúk hegyére a klasszikus mitológia egyik vagy másik alakját, esetleg az egész istenvilágot. Bacchusnak az antikvitásban megrajzolt alakját a komikum érdekében természetesen módosítják, sőt talán teljesen meg is változtatják, így válik a XVIII. század iskoladrámák íróinak tolla nyomán a bor istene valamiféle parasztistenné, olyanná, mint Pan, akit azonban éppen az különböztet meg Pantól, hogy a nagy istenek között él, s viselkedésével magatartásával, ruszticitásával valahogyan mindig távol áll az igazi, az arra termett istenektől. Kétségtelen, hogy Bacchus mithikus sorsa paraszti mi-