A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

246 ZÁDOR TIBOR véleménynek a kialakításához 1919. óta az állami apparátus vezető emberei nagy miértekben hozzájárutak, akik Vasgyárat kommunista fészeknek tartották a forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatti vezető szerepéért. Az operaelőadás miskolci bemutatóját különösen kétségessé tette Senger ama bejelentése, hogy nem hajlandó többé Miskolcon szerepelni. Elhatározásának előzményei voltak. Rá kell mutatnunk ezekre a jelenségekre, amelyek — ha személyében Sengert érintették ugyan — végeredményben a fejlődő Miskolc és a még gyorsabban fejlődő Vasgyár közti súrlódásokra is rávilágítanak. Miskolcon az első világháború befejezése utáni évekig nem tudott szimfonikus zenekar megalakulni. A háború előtti években tartott ugyan a zeneiskola zenekara a miskolci katonazenekar, a vasgyári zenekar és a kamarazene egyesület tagjainak bevonásával évente egy-egy szimfonikus zenekari hangversenyt, azonban a világháború kitörése miatt ez is abbamaradt. Rákos Arnold hegedűművész, a zeneiskola tanára 1920. februájában 30 tagú vonószenekart szervezett,

08 amely első hangversenyét február 25én a színházban tartotta meg. Ez a kezdeményezés már nem tudta kielégíteni a közönséget, amely szimfonikus zenekari hangversenyeket szeretett volna hallani. E magasabb kulturális igények kielégítése céljából Koller Ferenc, a zeneiskola igazgatója létrehozta a Miskolci Hangversenyzenekart, amelynek tagjait Miskolcról, Diósgyőrvasgyárból, Perecesről a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből toborozta össze. Ez a Hangversenyzenekar első hangversenyét 1921. januárjában tartotta meg. A hangversenyt a miskolci közönség nagy rokonszenvvel fogadta s ezért egy hónap múlva, február 28-án újabb hangversenyt rendeztek, amelynek műsorába főleg a helyi szerzők műveit vették fel. Rákos Arnold: Hámori trilógiáját és Karácsonyi Angelusát, Győri Elek: Tánckölteményét és Senger: Magyar hon c. nyitányát. Senger a isaját szerzeményét maga szerette volna vezényelni, azonban nem engedték őt a dobogóra, bár a hazafias érzésektől áthatott, magyaros motívumokból szerzett és igen rutinos hangszerelésű műve kiemelkedő sikert aratott. Ezt még elviselte volna Senger, azonban ettől sokkal nagyobb méltánytalanság érte, amit nem tudott elviselni. Ugyanis Miskolc városa már korábban pályázatot hirdetett hazafias tárgyú zeneműre és dalra. A beérkezett pályaművek zenekari bemutatóját márciusban rendezték meg a színházban. A bemutatón Senger pályaműve aratta a legnagyobb közönségsikert, azonban a bíráló bizottság még dicséretre sem méltatta szerzeményét. Ezek a balsikerek annyira elkeserítették a vasgyári karnagyot, hogy az operaelőadás miskolci vezénylését lemondta. Később mégis sikerült rávenni a miskolci bemutató vezénylésére. A bemutatás vezénylésére érdemes volt vállalkoznia, mert az 1921. május 4-én megtartott operaelőadás közönsége, de meg a sajtó is teljes elégtételt szolgáltatott Sengernek. „Az előadás — írta a Miskolci Napló — magas nívójával, tiszta értékeivel ízelítőt adott a miskolciaknak a vasgyári közönség magas