A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

K. VÉGH Katalin : Szarmatakori leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumban

98 K. VÉGH KATALIN állapíthatjuk, hogy a szarmaták által a korai időktől a késő szarmata korig folyamatosan lakott volt megyénk déli, alföldi része. A legkorábbiak a Hejőpapin és a Mezőcsát—Tiszakeszi közti homokbánya területén előkerült leletek. A legújabb kutatások eredményei szerint a korai leletek elterjedése alapján a szarmatakor I. periódusában három csoportot lehet elkülöníteni. Az első csoport a Felső-Tiszavidéken (Eger, Maklár, Mezőcsát stb.) helyezkedik el.

2(l A Mezőcsát—Kintelen-szőlőkertből a Történeti Múzeumba került, még közöletlen tárgyak mellett a múzeumunkban levő kis aranycsüngő is bizonyíték a korai, i. u. I. sz-i megszálláshoz. A Mezőcsát—Márkusdombon előkerült férfi sír leletegyüttese, a mezőkövesdi homokbánya gyöngyei a szarmatakor II. periódusába tartoznak, amelyekre jellemző a kis csatok, kuboktaéderformájú gyöngyök, gyűrűs és korongos markolatvégű rövid kardok megjelenése. Ezeknek a tárgyaknak az előző korszak emlékanyagában nincs előzményük, megjelenésük okával kapcsolatban különböző vélemények alakultak ki. Harmattá J. szerint a változást nem etnikum-változás idézte elő, hanem a Pontus-szal való megélénkült kereskedelmi kapcsolat. Ez i. u. 180—260 közé tehető, tehát kezdete egybeesik a Dácián keresztül történő jazig—roxolán kapcsolatok újjáéledésével.

2

' Mócsy A. új népelem, roxolán törzs bevándorlására következtet, amelynek kezdetét a markomann-quad háború kitörésének idejére (167—170 közé) teszi.'

28 Párducz M. korábban 180—250 között a Pon~ tus vidékéről egy új néphullámot tételezett fel.

2

' Ujabb tanulmányában az í. és II. periódus sok közös vonása miatt arra a megállapításra jutott, hogy a II. periódusban, i. u. 180 körül bevándorolt törzs, a Szentes—nagyhegyi csoport az I. periódus szarmata-jazig népességével rokon volt, annak az olténiai területeken visszamaradt népcsoportja.'

50 A II. periódus, a szentes— nagyhegyi csoport idején (180—270) jelentek meg az Alföldön a Drag. 33. típusú terra sigillata csészék, az aláhajtott lábú fibulák is, így a Tiszakesziről származó csészét, s a Tiszakeszi—Új szőlő — terra sigillaták által ide keltezett — leleteit is e csoport hagyatékának tekinthetjük. A jól keltezhető terra sigillata töredékek révén ugyancsak idekapcsolódnak a Mezőkövesd határában talált tárgyak is. A tiszakeszi—szódadombi, s a pontosabban nem keltezhető szórványleleteket a III. periódusba tartozó kiszombor—ernőházi csoportba soroltuk, amely Párducz M. kutatásai alapján i. u. 270—350 közé tehető.

31 Az újabb kutatás a csoport III. sz. első harmadából származó terra sigillatái révén felhívja a figyelmet a korábbi keltezés lehetőségére:'

2 A III. periódusba tartozik még a Muhiról ismert hagymafejes fibula is. Megjegyezzük, hogy a tárgyalt leletek nem feltétlenül egy új korszakban létesült temető vagy telep emlékei, hanem az előző periódusból továbbélő lakosság hagyatékai is lehetnek. E kérdés tisztázására azonban a leletanyag kis száma miatt nincs mód. A lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése azt mutatja, hogy a szarmatakori leletek elterjedése nagyjából fedi az ún. Csörsz-árok által határolt területet,

33 csak Szomolya, Kacs, Nyékládháza, Hejőkeresztúr, Hejőszalonta és Muhi esnek ezen kívül. A sáncrendszer az újabb kutatások eredményei