A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
K. VÉGH Katalin : Szarmatakori leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumban
SZARMATAKORI LELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN 97 Hejőpapin, a Gyulai-dűlőben talált, legyezőszerűen kiszélesedő lábú, profilált fibula (II. t. 1.) a barbaricumban előforduló római provinciális leletanyag korai darabjai közé tartozik. E típusok használata főleg az i. u. I. sz. fordulójára esik. 18 A sírt, amelyben még gyöngyök is voltak — tehát az I. sz. végétől — a fibula hosszabb használati idejét tekintve — a II. sz. első harmadáig keltezhetjük. A fibula pontos megfelelőjét nem ismerjük, egyszerűbb kivitelben gyakran fordul elő az alföldi szarmata területen. A Mezőcsát és Tiszakeszi közti homokbányában előkerült arany csüngődísz (IV. t. 3.) meghatározza az elpusztult temető idejét. Ilyen patkó alakú arany csüngődíszt ismerünk Nagykörűről, Kiskőrös—Vágóhídi dülőSeregélyesről, Eger vidékéről és Kiskunfélegyháza—kecskeméti útról. 19 E leletegyüttesek az i. u. I. sz. második felétől a II. sz. közepéig kelteződnek, 20 tehát a mezőcsáti temető is a korai szarmatakorba tartozik. A Márkusdombon feltárt férfi sír emlékanyagához (III. t.) hasonló leleteket sok helyről ismerünk az Alföldről. Párducz M. szerint az ún. szarmata csatok a lábfejen a saru, a medencén a pásztorkészség (kés, kova) felerősítésére szolgáltak. Ez a csattípus a Pontus vidékéről származik, s divatjuk i. u. 141 és 222 közé keltezhető. A legtöbb jól meghatározható darab a II. sz. utolsó negyedéből származik, de ezek a csatok még 260 körül is használatban voltak. 21 A márkusdombi sírt tehát az i. u. II. század második felétől a III. sz.közepéig terjedő időszakra tehetjük. Mezőkövesdről egy homokbányából származó kuboktaéderformájú gyöngyöket (V. t. 1.) őriz múzeumunk, amelyek sok, jellegzetes szarmatakori gyönggyel együtt fordultak elő. A kuboktaéderformájú gyöngyök a szarmata csatokkal és más, a szarmatakor II. periódusára jellemző leletekkel kerülnek elő, 22 tehát szintén a II. sz. második felétől a III. sz. közepéig keltezhetők. A Mezőkövesd határában talált néhány kerámiamaradvány korára a III. sz. első harmadában készült tera sigillata töredék (V. t. 8.) mutat. A Muhin előkerült hagymafejes fibulatípus (VI. t. 6.) általános használata a IV. sz-ban terjedt el Pannóniában. 23 A barbaricumból csak nagyon keveset ismerünk, Szentes—Sárgapartról és Kétegyházáról van hasonló. 2 ' 1 Tiszakeszin az Űj szőlő területén gyűjtött leleteket a terra sigillata töredékek (VIII. t. 4—7.) a III. sz. első felére keltezik. A tárgyak között van egy aláhajtott lábú fibula is (VIII. t. 3.). Ezek a fibulák-a II. sz. végén jelentek meg, a III. sz-ban általánosan elterjedt típus volt, egyes változatok azonban még a IV. sz-ban is éltek. 25 A Szódadombon előkerült leletek között levő edények és karperec temető meglétére mutatnak. Az ép edények és a részben feltárt település edénytöredékei (IX— XI. t.) a Kiszombar—ernőházai csoport kerámiájával mutatnak rokonságot. Tiszakesziről, a III. sz. első feléből származik egy Drag. 33. típusú terra sigillata csésze (XI. t. 14.). A többi lelőhelyről származó, szórványos kerámialelet a szarmatakor jellegzetes emlékanyagához tartozik. Korban a Kiszombor—ernőházai csoporthoz sorolhatók, pontosabb keltezésük nem lehetséges. Ha a tárgyalt leletek keltezését vizsgáljuk, a kevés adatból is meg7
