A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
K. VÉGH Katalin : Szarmatakori leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumban
96 K. VÉGH KATALIN Tiszavalk (19) Az ún. Kenderföldeken, a Tisza-gát melletti homokbányában 1954ben végzett leletmentés során Mérey Kádár Ervin két rézkori lakógödröt tárt fel. Az 1. sz. lakógödörből néhány szarmatakori cserép is felszínre került, majd a 2. sz. lakógödörbe beásott szarmatakori hulladékgödröt talált edénytöredékekkel. Az utóbbi lakógödörben volt egy szarmatakori, bolygatott csontvázas sír is, vascsattal és durva kerámiamaradványokkal. 13 A leletek sajnos később összekeveredtek, pontos előkerülési helyüket így nem tudjuk. A beleltározott tárgyak a következők: 1. Fazék. Vörösesbarna, öblös, pereme duzzadt. Korongolt. M: 21,5 cm, szá: 19,5 cm, fá: 8,5 cm (XII. t. 1.). 2. Korsó szájának töredéke. Vörösesbarna, korongolt, pereme kihajló, duzzadt. A perem alatt tagolt iszalagfül. Szá: 12 cm. (XII. t. 2.). 3. Korsó szájának töredéke. Vörösesbarna, korongolt, erősen kihajló szájrész (XII. t. 4.). 4. Vörösesbarna, korongolt fenékrészek, az egyik lapos talpgyűrűvel (XII. t. 5—6.). 5. Szürke és vörösesbarna korongolt oldaltöredékek. 6. Vaskés, emelkedő nyélnyújtvánnyal. A pengének a nyél felé eső részén lyuk van. H: 14,5 cm. (XII. t. 3.). Lelt. sz.: 62.73.1—6. Ugyanezen a lelőhelyen 1966-ban földkitermeléskor rézkori sírok kerültek elő. 14 A megmentett leletek között néhány szarmatakori edénytöredék is volt: 1. Szürke, korongolt, kihajló peremű nyakrész (XII. t. 8.). 2. Szürke, korongolt fenékrész körbefutó barázdával (XII. t. 10.). 3. Szürke, kézzel formált tál behúzott pereme. 4. Szürke, vastag fül, ovális metszetű. 5. Barna, kézzel formált, durva, egyenes, ujjbenyomásokkal díszített peremű oldalrészek (XII. t. 7, 9.). Lelt. sz.: 69.17.37—42. 15 A felsorolt leleteken kívül még más múzeum is őriz megyénkből származó szarmatakori tárgyakat, így pl. Ároktőről, (21) Szomolyáról (l). 16 Párducz M. ,,A szarmatakor emlékei Magyarországon" c. könyvében még Domaházáról, Külsőbőcsről, Prügyről és Sátoraljaújhelyről említ ebbe a korszakba tartozó, nem a miskolci múzeumban őrzött leleteket, 17 ezek azonban már nem az alföldi szarmata anyaghoz kapcsolódnak. A felsorolt lelőhelyek közül csak néhányról állapítható meg, hogy temető vagy telep volt-e. A leletek alapján biztosan temető volt az alábbi lelőhelyeken: Hejőpapi—Gyulai dűlő, Mezőcsát—Tiszakeszi közti homokbánya, Mezőcsát—Márkusdomb, Mezőkövesd—homokbánya, Négyes—Nyárádka, Tiszadorogma, Tiszakeszi—Tisza utca és egy közelebbről meghatározatlan lelőhelyű sír területe, Tiszakeszi—Szódadomb, Tiszavalk—Kenderföldek. Települések: Bükkábrány—Káptalan-tanya mellett, Gelej—Kanális dűlő, Mezőkövesd—Egerlövő közti út mentén, Mezőnyárád községtől délre, oszlár—tiszapalkonyai út mentén, Tiszakeszi—Üj szőlő és Szódadomb, Tiszavalk—Kenderföldek. A többi lelőhelyről — a kevés leletanyag miatt — nem állapítható meg, hogy ott temető volt-e vagy település. A lelőhelyek pontos korhatározását nem végezhetjük el, mert a kisszámú, nagyrészt szórványként kezelhető anyag ezt nem teszi lehetővé. Ezért csak a fontosabb leletegyüttesek, leletek korát állapítjuk meg.
