A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

6 HUSZTY SÁNDOR évi fennállás után. Csak így és csak akkor lehet igazán értékelni a Természetrajzi Füzetek sikerét, ha a pezsgő közlési vágy, a türelmetlen kitárulkozás ilyen bukott kortársi formáihoz mérjük. Nemcsak az utókor, de maga Herman Ottó is irodalmi működése egyik jelentős alkotásának tartotta a Természetrajzi Füzeteket. Látni fogjuk alább, hogy jóllehet már megválik a Múzeumtól, utódjául új szerkesztő is ajánlkozott volna, mégis vitte még egy évtizedig a lapot. Ennek tudatában megérdemlik a folyóirat születésének előzményei, hogy alaposabban taglaljuk, mert ilyképpen lehet igazán meglátni a benne rejlő újat, forradalmit. 1874-ben Bécsben dolgozott Herman Ottó. Anyagot gyűjtött a Pókfaunához. A megbízásról, mely őt odavezette, ma mindenki tud, de a nehézségeit azóta elborította a múlt. Már Bécsből írja. „E napokban gyönyörködtem legelőször abban az ősz hajszálban, mely szakállomban megjelent. No, most már nyélbe ütött ember vagyok, gondolám — s szeretném látni azt a nagyságot, amely vagy aki nekem oktató prédikácziót tartson. No, megláttam emberemet. — Szent Jehovák! mily ihlet! mily gyújtó lelkesedés! — És én balga pessimista, már már kétségbe akartam esni, azt hittem, hogy hazám ifjúsága már nem tud lelkesülni a szép és jóért! Az én rettenetes pessimismusom agyrémeket rajzolt élőmbe s én, egy Luther Marczi redivivus, feléjök dobtam valódi Alizarin tintával csordultig töltött bosszúkalamárisomat! Képzelje csak! az fúrta az agyamat, hogy ellenem összeesküvés létezett, mely megbízhatatlanságomat kinyilatkoztatva, azt tűzte ki czélul, hogy engemet ne bocsásson fel Bécsbe, hanem arra kényszerítsen, hogy Pesten, felügyelet alatt végezzem el munkámat!! Biz'isten, én örvendek annak legislegj óbban, hogy leveléből meggyőződhettem, miszerint agyrém volt az egész! — Agyam rémkedései (:Sanctus Brassai bácsi ora pro nobis:) anynyira mentek, hogy rikácsoló hangokat hallottam, melyek azt mondták, hogy Ottóval jó a Gseft, mert amit ő egészsége koezkáztatásával összegyűjtött, azt mi majd jó nyereséggel eladhatjuk a Brittish múzeumnak. Sőt annyira ment rémkedésem, hogy gyűlésben képzeltem magamat s ott szónoklatom vehemens tüzével kivittem, hogy fáradságom gyümölcse maradjon meg annak a nemzetnek, mely életemnek egyetlen szerelme! Belátom, hogy nagy baj az ilyen betegség — de hát mit tegyek ellene? Amióta a Htina havason megvert a Kárpáti fergeteg, fülem folyton genny ed; Burger Dr. azt mondja, hogy mennem kell a kórházba, mert megsüketülök egészen. Nem megyek, mert elvállalt dolgomat el fogom végezni az örök süketség árán is. Reménylem, hogy ezek után érteni fogja lelkem állapotát — ami-