A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban

TORKOS CSŰRÖK ÉSZAK-BORSODBAN 449 fordul.

30 Itt a torkos csűrök építése kisebb arányú volt, emléke inkább a hagyományban és néhány megőrzött gerendavázas épület formájában maradt fenn (12. kép). Heves megye északi részén volt még számottevő a torkos csűrök használata és építése.

31 A hagyományos észak-borsodi torkos csűrökhöz hasonló épületek nagyobb számban Zala megye területén, Göcsejben maradtak fenn, amelyek némelyike a boronafalas építésszerkesztést is megőrizte.

32 A torkos csűrök Vas megye néhány helységében is ismeretesek voltak.

33 Az észak-borsodi torkos csűrökhöz meglepően hasonló csűrszerkesztést ismerünk Délkelet-Lengyelországból, ahol szintén régebbi csűrépítési módként maradt meg.

3

'

1 A csűr megemelt homlokzati bejárata a sátortetős épületformán található csak meg, amelyet Skarzynski, T. kapcsolatba hoz a szelemenes (Járomgerendás-támaszfás') épületkonstrukcióval. Ezt a szerkezetet a favázas (Fachwerk) fallal megjelenő nyeregtető szinte teljesen kiszorította. A tetőszerkezet fejlődése a csűrtetőzet magasságának csökkentésére és falmagasságának növelésére irányuló tendenciát tükröz.

35 A XIX. század végéig a csűrös gazdálkodást folytató területeken a torkos csűrök használata szélesebben elterjedt lehetett, mint ahogy ma annak emléke, elterjedési köre rekonstruálható. Azonban kevés helyen maradt fenn a hagyományos épületforma. A torkos csűrök gazdasági funkciója a hagyományos gazdálkodás idején kettős volt: egyrészt a kicsépeletlen gabonakévéket védték a megázás elől, másrészt a kézi szemnyerésnek: a cséplésnek, vagy a lovakkal történő nyomtatásnak biztosítottak munkahelyet. A torkos csűr sajátos alaprajzi kiképzése és szerkezeti felépítése miatt mindkét munkaforma számára igen előnyös volt. A tágas csűrtorok kibővített bejárati része a jól megrakott gabonás- vagy szénásszekeret is befogadta, a behordás munkáját nem korlátozta. Az átjárható helyiségnek a torok miatt megemelt tetőtere pedig a beálló szekérről való rakodás számára biztosított alkalmas mozgási lehetőséget. A gabonán kívül gyakran takarmányt is tároltak a csűrben, amit az egyik tárolóhelyiségben, vagy a csűrfolyosó tetőterében kialakított padláson helyeztek el. A nedves takarmányt rendszerint a csűrfolyosó felett szárították ki. Általánosságban a csűrnek ezt a részét torok, torkos, szűrűtorok névvel jelölték meg. A termény berakása után a felső koszorú- vagy vízvetőgerendákra vékonyabb gerendákat helyeztek egymástól 0,8—1 m távolságra. Néha deszkát, vesszőfonást is tettek a gerendákra, majd erre rakták fel a nedves takarmányt száradni.

30 Takarmány szárítására felhasználták a torkos csűrök folyosóinak padlásterét is, amit hasonlóan szűrűtoroknak neveztek. Ha a csűrtorok, a kiugró tetőrész alá került takarmány, azt mondták, hogy a ,,torokban van a széna" (Borsodbóta). A torok terminológia mindkét épületrészre egyaránt vonatkozott. Torkos csűrnek, csűriorofcnak azonban csak a kiugró bejárati részt, vagy azzal rendelkező épületet nevezték.

37 A torkos csűr szérűje a csűrtorok alatti folyosórésszel bővítve igen tágas munkateret képezett, ahol a szokásosnál több cséplőmunkás állhatott fel a szérű földjére fektetett kévék kicsépelésére.

38 A csűrtorok felső tágas kiképzése, az épület magassága pedig biztosította, hogy munka közben 29