A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban

446 SELMECZI KOVÁCS ATTILA járás számára tartották fenn, földje a külvilággal egy szintben volt. Az áfjárható folyosót elöl és hátul nagy kétszárnyú kapukkal zárták le. A kapuk már leírt hagyományos rögzítését a torkos csűrök őrizték meg legtovább, A legtöbb hatalmas méretű torkos csűr kapuszárnyai ma sem sarokvason forognak, ami általános használatú, hanem függőlegesen álló rúdon. A kapuszárnyak deszkáit felül és középen vízszintesen 2 erős rúd fogja át, amely a kapuszárny két szélén álló függőleges keretrúdba csapolva biztosítja a kapuszárny forgását. A rúd alsó vége a beleerősített vashegy segítségével lapos kőágyban, felső vége a torok bejárata feletti szemöldökfába mélyesztve forog (10. kép). A helybeli vélemények szerint ez a megoldás alkalmasabb és biztonságosabb volt a nagyméretű kapuszárnyak mozgatására, mint a sarokvas használata.

27 A tárolóhelyiségek és a csűrfolyosó között legtöbb esetben nem volt tömör falazás, hanem derékmagas deszkafalat, kármentőt állítottak. Az új csűrökben ilyen közfalat is ritkán használtai?:. A torkos, falazott csűröknek statikailag átmeneti formáját mutatja a téglaoszlopokra állított épületkiképzés. A torkos csűr alapzatára nem készült teljes felmenő falazat, hanem a tárolóhelyiségek sarkaira L alakban készített sarokpillérekre fektették a koszorúgerendákat, amelyek a szarufákat tartják. A sarokoszlopok hossza mindkét irányban 1 m. A sarokoszlopok között 1—1 közbeeső téglaoszlop helyezkedik el, amely mindegyike 1 m hosszú. Az oszlopok közét a koszorügerendáig függőlegesen állított deszkával zárták el. A deszkafalazatot alul 70 cm magas kőalapozás tartja, felül a koszorúgerendához való szögezés (6. kép). Ennek a csűrnek a szokásostól eltérően 6 m hosszúságú torokkiképzése az épület alaprajzi méretének növelésén kívül az épület monumentalitását is eredményezi. A csűrtorok ilyen jelentős megnyújtása és a csűr alá épített pincék lejáratainak célszerű kiképzése miatt a toldalékhelyiségek torok mellé építése előnyösebb volt, mint az újabb építkezést általában jellemző tárolóhelyiségek elülső megtoldása. A torok mellé épített szecskás helyiségek és pincelejárók félereszes kiképzése a csűrtorok hagyományos bővítésének emlékét idézi. Azonban itt a toldalékhelyiségek tetőszerkezete élesen különválik a torok tetőzetétől, a torok oldalfalazatához kapcsolódik, jól tükrözve toldalékhelyiség jellegét (11. kép). Ez a torkos csűr jelentékeny méreteivel, harmonikusan kialakított bejárati homlokzatával, erőteljesen érvényesülő torokrészéve] a tehetős parasztgazdaság erejét kifejezően reprezentálja. A torkos csűrök építésének a XX. század elején feléledő gyakorlata Borsod megye északi részén, elsősorban Ózd vidékén, a Hangony és Sajó völgyében volt számottevő. Ezen a vidéken a szénbányák és gyárak, az iparosodás erősen kihatott a hagyományos gazdálkodásra és építkezésre. Amint Vargha László rámutatott, a „kétlaki munkásság", a földműves-bányász, az idénymunkás könnyen vagyonosodé s elsősorban a külszínre adó rétege a századfordulón a sajóvölgyi és bódvavölgyi falvak lakóházainak gazdagabb, mutatósabb formáját igényelte.

28 A megnövekedett igények kihatottak a gazdasági építkezésre is, amelynek eredményeként nagyobb számban jelentek meg a mutatósabb alkatú torkos csűrök ezen a területen.

29 A torkos csűrök építésének emléke a Szuha völgyében és a Bódva vidékén is elő-