A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig
A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 235 Maillart: A remete csengettyűje c. operájának bemutatása A Laudayval való összefogás szerencsésen sikerült és a további jövőre nézve nagy lehetőségeket tartogatott. Ugyanis Lauday egy évtizeddel előbb a budapesti Színművészeti Akadémián tanult, majd tanított, ahol a színjátszás és főleg a rendezés számos tudnivalóját elsajátította. Senger szorgalmazására elhatározták, hogy most már egy komoly követelményeket támasztó háromfelvonásos operát, Aimé Maillart regényes vígoperáját: A remete csengettyűk-j ét fogják előadni, amelynek rendezésére Lauday vállalkozott. Nemcsak a vasgyári, de a miskolci közönség között is hatalmas érdeklődést váltott ki a vasgyári műkedvelők vállalkozása, mert ebben az időben a miskolci színházban is csak elvétve voltak operaelőadások. A gyár vezetősége mindent elkövetett a siker érdekében. A hatalmas éttermet erre az alkalomra átalakították. A terem közepén, a színpaddal szemben egészen a mennyezetig deszkafalat építettek, amelyet színpadi díszlethez hasonlóan befestettek s a terem két oldalán új deszkafalat emeltek. Ezeket az átalakításokat az akusztika megjavítása végett eszközölték. A célt elérték, mert így a terem akusztikája pompás lett és az énekhangok kitűnően érvényesültek. Újítás volt az is, hogy a színpadon a rendes függöny mellett széthúzható függönyt is alkalmaztak, sőt a zenekar jó elhelyezéséről is gondoskodtak, mert helyét ekkor süllyesztették le. A Miskolczi Napló már a jelmezes főpróbáról egész oldalas cikkben számolt be. Az 1914. március 7-én megtartott bemutatóról szóló kritikát Koller Ferenc, a városi zeneiskola későbbi igazgatója írta, ezért különösen értékesek egy szakembernek a bemutatóra vonatkozó megállapításai. A főszereplőket megelőzve, a zenei teljesítményről és különösen Sengerről a következőket írta: ,,Ki kell jelentenünk, hogy az operaelőadásból eredő fényes és szinte tüneményes nagy siker érdemének első részese a vasgyári zenekar kiváló, nagy zenei tudású karmestere: Senger Gusztáv. Senger választotta a leghelyesebb érzékkel az előadott ,,A remete csengettyűje" című operát, amelynek úgy a kedves, naiv, minden kétértelműséget nélkülöző romantikus szövege, mind hangulatos kecses muzsikája egyaránt alkalmas az ilyen művészi készséggel rendelkező műkedvelők által való előadásra. Senger végezte a sok-sok fáradsággal járó betanítás óriási munkáját és ő vezényelte fölényes biztonsággal, gondos körültekintéssel, helyes tempóérzékkel, színezéssel, sok-sok temperamentummal és igen sok szeretettel az előadást." ,,A közönség az előadás során lelkesedéssel ünnepelte a szereplőket, a gyönyörű tisztasággal éneklő női és férfi kart, az elsőrendű kívánalmaknak is megfelelő kitűnő zenekart, de különösen elhalmozta a tetszés minden jelével a négy főszereplőt és Senger Gusztávot." 00 És hogy a vasgyáriak műélvezete még teljesebb legyen, a másnapi vasárnapi előadás műsorában fellépett Sequens Jaroslav gordonkaművész. 51 A Diósgyőr-Vasgyári Zeneikar ekkor érte el az első világháború előtti virágzásának tetőpontját.
