A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

228 ZADOR TIBOR Borsay Samu katonakarmester és zeneszerző igen elismerőleg nyilatkozott karmesteri és zeneszerzői képességéről, valamint a gordonka- és hegedű­művészi teljesítményeiről. 1901. januárjában már a sátoraljaújhelyi szín­háznál működik, 1902-ben pedig Szatmárnémetiben tartózkodik, ahol a karmesteri jutalom játékár a kitűzött hangversenyen a katonazenekar Sen­ger műveit játszotta. Ekkor Senger nemcsak mint karnagy és zeneszerző, de mint gordonka- és hegedűművész is bemutatkozott. Az új színházi évad­ra Komáromba szerződik. Ekkor már a vidék legkiválóbb karmesterei közé tartozik. Munkáját mindenütt igen alaposan, nagy szeretettel, kedvvel és főleg tudással végzi. Az egykori tudósítások kiemelik, hogy különösen az operettek sikeres bemutatásában Sengernek mindig oroszlánrésze volt. Hazánkban ebben az időben indult el az operett hódító útjára, különösen Lehár Ferenc: Drótostót (1902) és a Víg özvegy (1905) c. műveinek hatá­sára. Ennek a küzdelemnek Senger egyik kiváló harcosa volt. ,,Az operettek nagy sikerében — írta a Komáromi Lapok — osztozik a zenekar Senger karnaggyal az élén. Senger szorgalmas, tanult dirigens, aki törekszik a zeneíró gondolatait a legjobban megérteni és pontosan inter­pretálni; a darabok betanításán érezni azt, hogy a tiszta formák és ami a 4. kép. Senger Gusztáv karnagy 1911—1932

Next

/
Oldalképek
Tartalom