A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig
A BORSOD-MISKOLCZI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MÚZEUM EGYESÜLET 201 természetrajzi, iparművészeti, numizmatikai és diplomatikai gyűjteményt. A nagynevű tudósok, Herman Ottón kívül Kadic Ottokár, Hillebrand Jenő és a helyiek, különösen Gálffy Ignác végeztek érdemes munkát. A Múzeumegyesület érdeme a képtár alapjainak megteremtése is. S mindez állandó harcban a helyiségekért. Állandó küzdelemben a zsúfoltsággal, ,,mely nemcsak a tárgyak épségét veszélyezteti, hanem (folytonos akadálya a gyűjtemény rendszeres és muzeális kötelességeknek megfelelő ízléses kiállításának." ,,Ilyen körülmények között a nedves termekben elhelyezett gyűjtemények épségben tartása a lehető legnagyobb nehézségekbe ütközik. Elkövetünk minden emberileg telhetőt, hogy folytonos szellőztetéssel, mérgezéssel, tisztogatással a veszedelmet: a moly, a penész, a rozsda, szú eltávolítsuk, ámde ha ideig-óráig sikerül is, ott a nedves helyeken a zsúfoltságban a tárgyak folytonosan romlanak, s a bekövetkező támadásra könnyebben fogékonyak." Bármelyik év jelentését olvassuk, la gondok nem szűntek. Mégis, ha időnként elfáradva, a szinte reménytelennek látszó küzdelemben — Herman Ottó segítségével —, létrehozták hazánk egyik legjelentősebb paleolith kori gyűjteményét. A Szeleta barlang, az avasi ásatások, a Ballá barlangi kutatások, az ősemberre vonatkozó szinte felbecsülhetetlen értékeket hoztak felszínre. Herman Ottó, Kadic Ottokár, Hillebrand Jenő e tárgyban közölt tanulmányai nagy jelentőségűek. A régészeti ásatások nagy költségeit az Egyesület fedezte. Teljes joggal írhatta Lenhossék Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke: ,,Az a fáradtság és nagy pénzbeli áldozat, amit erre fordítottak, máris busásan meghozta kamatját a külföld elismerésében s abban az érdeklődésben, mellyel a művelt nyugat szakkörei figyelik ezeket a kutatásokat." Az éremtani osztály Leszih Andor vezetésével 1910-ben már csaknem 10 000 darabból állt. Kóris Kálmán és Istvánffy Gyula matyóföldi, palóc, barkó néprajzi gyűjtései pótolhatatlan értékeket mentettek meg. Budai József 10 000 darabos természetrajzi gyűjteménnyel gazdagította. Az Egyesület sokat áldozott a múzeumra. „Nem számítva a nemes lelkű adományok értékeit, az elmúlt 10 évben a régiségtárra 8000, éremtárra 800, néprajzi tárra 14 000, képtárra 9650, természetrajzi tárra 3200, könytárra 5100 koronát költöttünk." A múzeumot úgy tekintették, mint a tanítás eszközét, amelynek legfőbb törekvése az ismeretek és műveltség terjesztése. Még az adott nehéz körülmények között is a tárgyakat úgy rendezték, hogy maguktól beszéljenek. Felírták minden tárgyra a nevét. Törekvésük az volt, ,,hogy a múzeum nem pusztán tárgyakat befogadó tárház, hanem tehetségükhöz mérten tudományos munkát végző intézmény legyen." A város és megye lakossága szerette a múzeumot, adományaival gyarapította és látogatta. A látogatók száma évenként elérte az 5—6 ezret. 94 1913-ban a BMK és ME a múzeumot Borsod megyének és Miskolc városnak kezelésre átadta. A két törvényhatóság még abban az évben kimondta átvételét, de az új szervezet megalkotására csak az első világháború után került sor.
