A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

A BORSOD-MISKOLCZI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MÚZEUM EGYESÜLET 185 galommal igyekezzünk a kultúrpalota megépítéséhez az anyagi eszközöket megteremteni."

54 A helyzet évek alatt sem sokat javult, pedig közben nagy értékű képek is kerültek a múzeum tulajdonába. Többek között Szinnyey Merse Pál: Mező című olajfestménye. Nem tudtak többet tenni, mint raktárszerűen elhelyezni és a múzeum átrendezésével a hely szűke dacára, valahogy megtekinthetővé tenni.

55 Ha az Egyesület vezetői nem lettek volna olyan bizakodóan erősek, és nem égett volna bennük annyi tettvágy, elfogadhatták volna a meglévő állapotokat — és akkor sem érhetné őket semmi vád. De ők többet akartak, hiszen látták, hogy a szomszédos városokkal szemben Miskolc lemaradt. Miskolcon pedig kultúrát akartak teremteni és kultúrát kellett teremteni. A képzőművészeti élet fellendítésében elvitathatatlanul kiemelkedő szerep jut Balogh Bertalannak. Az ő érdeme a Felvidéki Vándor Kiállítás létrehozása, és a kiállítás sorozatának kétszeri megrendezése. Miskolc kultúrtörténete szempontjából jelentős és megbecsülést érdemlő, hogy tárgyi feltételeinek hiányában, de kiváló szervezővel, az ország képzőművészeti életében egyenrangú félként helytállhatott. Az Egyesület 1905/1906.

56 évi jelentésében szerényen ennyi olvasható: az Országos Képzőművészeti Társulat átiratot intézett hozzánk, melyben közölte, hogy folyó év őszén rendezi az első vándor tárlatot Eger, Miskolc, Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely és Gyöngyösön. A helyi ügyek intézésére bennünket kért fel azon kijelentéssel, hogy az összes költségeket fedezi. Mi természetesen örömmel tettünk eleget e megtisztelő felhívásnak. E mögött a szerény bejelentés mögött Balogh Bertalan részletes, alapos, átgondolt tervezete és nagy munkája húzódik meg. A már említett munkájában a képzőművészettel kapcsolatos gondolatait kívánta megvalósítani. Javaslata az országot képzőművészeti kerületekre osztotta 2 évenkénti tárlatokkal. A kiállítások célja, elsősorban a műízlés fejlesztése és másodsorban a művásárlás. Rendezést a Képzőművészeti Társulat közreműködésével javasolta. A Társulatra hárult az anyag összegyűjtése, zsűrizése, szállítás, továbbá a tárlatok rendezése. Felvetette a kiállításokkal kapcsolatban a műtárgy sorsolás lehetőségét is, továbbá az állami vásárlások kiterjesztését a vándorkiállítás anyagára. A vándorkiállítás ügyében nyomtatásban is közétett javaslattal fordult a Képzőművészeti Társulathoz. Meggyőzően fejtette ki: a művészetek részére a közönséget nem teremteni, hanem nevelni kell, a nevelésnek pedig egyetlen biztos módja, ha annak a közönségnek, mely művészetünktől távol élve, azt sem támogatni, sem élvezni nem képes. •— helyébe visszük a művészetet. 1906. március 8-án hosszabb vita után a Társulat elfogadta javaslatát. Minden esetre óvatosságukra jellemzően a részükre ellenszolgáltatás nélkül dolgozó Balogh Bertalantól eleinte 5000, később 2000 korona óvadékot kértek. Az előkészítő munkák elindítása után elutazott Münchenbe és Párizsba, hogy a kiállítás korszerű rendezésének módját megismerje. A szervezés nagy lendülettel folyt, Balogh ismételten felkereste az érdekelt vá-