A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

148 DEÁK GÁBOR melynek útjait már nehezebb megrajzolni, mint a régi rendszer, főként a gyűlölt Tisza István elleni támadás helyi motívumait feltárni. Dolgozatunkban rá kell mutatnunk arra is, hogy előzményei voltak a polgári radikalizmusnak, amelyek sokszor visszanyúlnak 1848 be nem fejezett vívmányaihoz, 1867, de különösen 1868 liberális programjához. Azt, hogy ez a gyökér milyen mély, nagyobbára a helyi viszonyok és a problémákat felvető személyek magatartása mutatja meg. (Pl. Mocsáry Lajos, Herman Ottó, Buday József Miskolcon.) 3. Nemzeti függetlenség — polgári liberalizmus — polgári radikalizmus Megyénk és városunk sajátos hagyományai mindig az ellenzékiség oldalára állították polgárainkat. Ebben volt mindig valami történelmi is, de a lakosság összetétele, gazdasági érdekei is úgy kívánták, hogy a haladó oldalon álljanak: szabad kereskedelem, iparfejlődés, nemzetiségi kérdés. A város nagy fia volt Szemere Bertalan, 1848/49 baloldali forradalmára, teljhatalmú kormánybiztosa (1871-ben hazahozatták hamvait és örök mementóként az; Avas városra néző oldalán temették el), de itt élt és működött Mocsáry Lajos mint vármegyei aljegyző, Herman Ottó, Buday József, akik vagy a Függetlenségi Párt, vagy a polgári radikalizmus útján, de mindig szembenálltak az uralkodó rendszerrel. Nevükkel gyakran találkozunk a polgári radikális sajtóban. Szerepük összeköti 1848-at 1918-cal. Ha hatásukat a közhangulatban akarjuk lemérni, idézhetnénk a már hivatkozott Simándy Pál könyvet (Diák a századfordulón), de megyei közgyűlési, sőt egyházközségi presbiteri jegyzőkönyvek tanúsága alapján is bemutathatjuk azt a napilapok (Ellenzék és Szabadság) számos dokumentuma mellett. A polgári radikalizmushoz vezető útnak több állomása volt, a Polgári Radikális Párt megalakulása már csak az összefoglalása e mozgalomnak — Fukász György is rámutatott erre — gyökerei a múlt századvégi tudományos és politikai gondolkozásból vezethetők le, mutathatók ki. Bár mindkét eddig tárgyalt munka — a Mérei és Fukász könyve — a századfordulótól számítja a polgári radikalizmus kibontakozását, maguknak a szellemi forrásoknak a magyarországi hatása korábbi keletű, hiszen Spencer könyvét is már a századforduló előtt sokan forgatták Magyarországon. A társadalmi reformokat előbb kulturális oldalról közelítették meg íróink, politikusaink, előbb a polgári liberalizmus oldaláról, hogy mind közelebb kerülve, végül radikális megoldásokat sürgessenek. A Borsod—Miskolci Értesítő 1868-ban folytatásos cikket közölt „Magyarország köznépe elmaradásának okai, anyagi és szellemi tekintetben" címmel (13). Ebben ilyeneket olvashatunk: . . .„Jelen időnk, éppen jelen korunk az, midőn az ösmert világ népei fennhangon hirdetvén a szabadságot, terjesztik a felvilágosodást, mint egy közös nagy célt, a jólétet kívánván elérni, egyik a másik elébe siet, felülmúlni igyekszik". . . „Bár természeti kincsekben gazdagon áldott az ország még is nemzetünk szegény, köznépünk pedig koldus a természetnek eme gazdag piaca mellett, lélekben és testben nyomorult,