A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

12 HUSZTY SÁNDOR múz. őr, Budapest. 3. Dr. Horváth Géza ker. orvos, Forró. 4. Csató János alispán, N. Enyed. 5. Dr. Entz Géza egyet, tanár, Kolozsvár. 6. Kriesch János műegy. tanár, Budapest. 7. Dr. Szmolay Vilmos, Temesvár. 8. Dr. Jeitteles Henrik, Bécsben. 9. Parády Kálmán tanár, Kolozsvár. 10. Brancsik Károly, Temesvár. 11. Geyer Gyula tanár, Iglón. 12. Pungur Gyula ref. pap, Sz. Nagyfaluban. 13. Mocsári Sándor múz. s. őr, Budapest. 14. Herman Ottó múz s. őr, Budapest. 15. Steffek Adolf ker. orvos, Budapest."

14 A javaslatot akkor félretették. Majd 1876-ban újra előkerült, A folyóirat tervezetének két formája és szövege között eltérés mutatkozik. Főként azért, mert a megvalósulás közeledtével Herman Ottó csak a lényegét, a valóban újat, a folyóirat sajátságos szerepét és jellegét meghatározó vonásokat rajzolta újra a második tervezetben. Előkészítette a Múzeumot a várható kiadásokra is. „Előleges költségvetés. A legkisebb kiadás 200 példány, ereje 12 ív. Nyomda ./. melléklet szerint 320 frt. Műmellékletek füzetenként 80 f 320 frt. Írók tiszteletdíja ívenként 20 f 240 frt. Szerkesztői tiszteletdíj 300 frt. összeg 1180 frt. A füzetek előfizetésre bocsáttatnak. Előfizetés egy évre 4 frt. Az előfizetések jövedelme a „Szemle" posta és iroda költségeire, továbbá a kiadási számnak esetleges emelésére fordíttatik.A mutatkozó felesleg a folyóiratnak tartalom és műbecs szerint való fejlesztésére szolgál. Budapestes 1876. november 14kén. Herman Ottó m. s. ő."

15 Tudjuk, hogy a dotáció végül is évente 1600 forintra, a honorárium ívenként 30 forintra nőtt, az előfizetés pedig 3 forintra csökkent. A folyóirat neve viszont „Magyar Flóra és Fauná"-ból „Természetrajzi Lapok"-on keresztül végül megállapodott a „Természetrajzi Füzetek"-nél. Herman Ottónak a folyóirat szerkesztése során az első időben mindig vonszolni, maga után húzni kellett a munkatársakat, Ismerte képességüket s a kiválasztott vagy elfogadott szerzők tehetségéhez kétség sem férhetett, hiszen amit feltártak és alkottak modern volt, megütötte az európai tudomány és Herman Ottó folyóiratának színvonalát. A vele nyíltan szembenállókkal fölényesen, könnyedén elbánt, mert azok munkája áthullott az önzetlen tudományosság rostáján. A tehetséges tétovázó tartózkodók visszahúzódását nem tudta mivel magyarázni. Nem Hihette, hogy ezek mérlegelik vajon milyen kihatással lehet sorsukra, ha Herman Ottó munkatársául szegődnek. Még az első kötet idején aggódott Horváth Géza egyik remélt munkatársáért.