A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez
ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 127 Az uradalom tehát nem akarta — és nem is tudta volna — visszafizetni Hüttner Mátyás által a gyárba invesztált 3200 ft-nyi összeget. Hüttner Mátyás kiváló szakértő lehetett, de a vállalat rentabilitását neki sem sikerült nyolc esztendő alatt biztosítani. Hogy közben mi történt Telkibányán, azt inkább Bielek feljegyzéseiből sejtjük, 1 ' 2 aki úgy említi a telkibányai porcelángyárat, melyet tulajdonosa sajnálatra méltóan csak kevéssé használ fel, vagyis nem hasznosít. Hüttner József és anyja, az özvegy direktorné az 1829-es szerződés értelmében állnak a porcelángyár élén. Igazgatásuk évében aligha javult a gyár helyzete. Ennek tulajdonítható, hogy távozásuk lényegében hatástalan a hercegre és tisztviselőire, noha Hüttner „félbe szakasztott szolgalatjának folytatása végett a maga útján vissza hozatni rendeltetik". Azonban mégcsak keresőlevéllel sem fordulnak Borsod megyéhez, vagy Miskolc városához ebben az ügyben. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy Hüttner József bár ,,hívtelenül" elhagyta Telkibányát, semmi olyant nem tett, ami ingerelte volna az uradalmat. S ha mégis azzal vádolják, hogy ellopta a „Fábrika" titkát inkább a nyomaték, mint az igazság kedvéért tették. Az esetet azonban mégsem lehetett szó nélkül hagyni, hiszen valóban szokás volt a XVIII. és XIX. században egyik helyről a másikra vinni a porcelán titkát, mint ezt Meissen, Bécs, Velence és Pétervár stb. esete tanúsítja. Másrészt Hüttner ottartózkodásának éveiben, 1835 és 1838 között valóban gyártottak Telkibányán a kőedény mellett porcelánt, s így Hüttner tényleg ismerhette a porcelán „titkát". A félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy az igazgatósági ülés jegyzőkönyve szerint Hüttner és anyja nem a porcelán, hanem a „fábrika" titkát árulta el „más idegeneknek". Miskolcon 1838-ban készült először porcelán, s így arra is gondolhatnánk, hogy a .jfabrika titka" alatt a porcelángyártás ismerete értendő. Az Iparművészeti Múzeum Kerámia Osztályának egyik darabja azonban más irányba terelte vizsgálódásunkat. A szóban forgó darab egy préskorongon készült miskolci kőedénytál, mely nemcsak díszítésre, hanem méretre is hasonló a telkibányaiaknoz. Széle hullámos, peremén ugyanolyan domborított akantuszleveleket, öblében pedig nyolcágú rozettát találunk, mint a telkibányai edényeken. Míg azonban a telkibányaiak anyaga porcelán, mintáinak kontúrjait zölddel színezték, a miskolci tál alapanyaga kőedény, felszínét átlátszó mázzal borították. E tál-típussal gyakran találkozunk Telkibányán. A szóban forgó tál az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben 1837-ben bukkan fel először 5 " és 1842-ben szerepel utoljára. 54 E telkibányaiakkat" teljesen egyező kőedénytál fenekén 56 „MISKOLCZ o38"-jegy olvasható. A jegy felett benyomott római kilences, az évszám alatt jobbra pedig egy nagy H-betű látható. Míg a nagy H-betűt a jegytől függetlenül nyomták a masszába, a római szám a „MISKOLCZ 838"-jegy tartozéka. Kétségtelen, hogy a H-betűben Hüttner vezetéknevének kezdőbetűjére, a római számból pedig a készítés hónapjára (szeptember) ismerhetünk. Ily módon Hüttner Miskolcon készült, szignált munkájával állunk szemben. Egy másik telkibányai táltípust is találhatunk a miskolci kőedények között. Ennek pereme is hullámos és öblében plasztikus szőlőfejek,
