A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

A KYJATICE KULTÜRA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 39 DÍSZÍTŐMINTÁK A kerámiaformákkal kapcsolatban egyes díszítőminták eredetét már tárgyaltuk, így a síkozott és turbántekercses díszítésről megállapítottuk, hogy mindkettőt a fiatalabb halomsíros kultúra agyagművessége alkalmazta először, s attól vették át más népcsoportok. A Kárpát-medencében a késő bronzkor végén, korai vaskor elején általánosan elterjedtek lévén, nincs kapcsolatjelző jelentőségük. Az urnák nyakát a Gáva kultúra népe díszítette előszeretettel vízszintes árkolással. Észak-Magyarországon ennek azonban a pilinyi kultúra agyagművességében helyi előzményei is vannak. Ugyancsak attól vette át a Kyjatice kultúra népe a benyomott pontdíszítést (pl: VI. t. 1, XII. t. 3), vonalkázott háromszögmintát (XIV. t. 1), árkolt bütyök és függőleges vonalcsoport-motívumot (XIV. t. 6, 12). A csészék belső díszítése, a széles, félkör alakú, besimítással keretezett pontdísz (X. t. 1), a benyomott pontokból kiinduló ferde vonalkázás (XI. t. 7) pedig a lausitzi kultúrából származik [118]. Előkerültek a Kyjatice kultúra leletei közt a Gáva kultúra agyagmüvessegere jellemző leletek is, bekarcolt vonalkötegekkel díszített edénytöredékek (V. t. 1—4), nagy árkolt bütykökkel díszített edények, cserepek [119]. Ezek mellett természetesen a késő bronzkorban, korai vaskorban általánosan használt díszítőmintákat (ujjbenyomásos bordák, bütykök, árkolás) is alkalmazott a Kyjatice kultúra agyagművessége. Mintakincsében a legjelentősebb szerepet a pilinyi és a lausitzi kultúrából átvett díszítőelemek játszották. FÉMMŰVESSÉG A Kyjatice kultúra fémművességéről a temetőben lelt tárgyak keveset árulnak el. A közel száz sírós szajlai urnatemető anyagában is csak néhány bronztárgy volt. Közülük egy bronzborotva méltó említésre, amelynek pengéje ovális, belül kivágott. Használatának ideje a Hallstatt A-periódus volt [120]. A Szihalmon előkerült sírban egy tölcséres fejű, duzzadt nyakú tűt találtak, s ez szintén a Hallstatt A-periódus idején készült. Kis bronztárgyak az ózdi urnatemetőből is előkerültek (szív alakú csüngő, spirálgyűrű, tűszártöredékek), de, hogy milyen kerámialeletekkel együtt, azt ma már nem lehet megállapítani. Több bronztárgy került elő a Kyjatice kultúra népe által lakott barlangokból. A Szeleta-barlangban három bronzgombot találtak (VIII. t. 1—3). Ezek igen hosszú időn át, a Reinecke BC—Hallstatt B-periódusok ideje alatt használt ékszertípust képviselnek. Ugyancsak hosszú időszakot ölel fel a szendrői barlangból kikerült patkó alakú csüngő (XXI. t. 6) és a Kőlyuk-barlangban lelt tölcsér alakú csüngő (2 kép 2) viselésének szokása is (Reinecke BC—Hallstatt A-periódus) [121]. A szendrői barlangban talált többi tárgy többsége (bronztű: XI. t. 5, lándzsahegy: 2. kép 3) sem jellemző egy szűkebb időszakra, a tokosbalta viszont a Hallstatt A-periódus idején készült [122]. (2. kép 1). A Kőlyuk-barlangban talált borotva (XXI. t. 7) szintén ennek a korszaknak hagyatéka [123]. Különösen gazdag bronzanyag került a napvilágra az aggteleki Baradla-barlangból. Közöttük a karperecek, bronzkés, tűk, bronzcsésze kora a Hallstatt A-periódusra határozható meg [124]. A barlang Csont-